Márpedig ez kacsa! – mondjuk a hírre, aminek valóságtartalma eléggé megkérdőjelezhető. „A régi szép időkben” ( 🙂 ) általában az úgynevezett uborkaszezonban fordult elő. Ma már mindennapjaink része, olyannyira, hogy sokszor tömegek magatartását, gondolkodását képes befolyásolni.
A kacsa.news a pozsonyi székhelyű Családi Kör Egyesület egy olyan projektje, amely a mediális nevelés és a kritikus gondolkodás fogalmát szeretné megismertetni az általános iskolás és gimnazista diákokkal, tanáraikkal.
Céljuk, hogy interaktív módon (workshopok, előadások, tréningek, online kvízek) foglalkozzanak a gyermekekkel és felhívják figyelmüket arra, hogy milyen veszélyek leselkednek rájuk a neten, hogyan kell okosan posztolni, értelmezni az interneten olvasottakat. A projekt első előadásait a pozsonyi Duna-utcai gimnáziumban hallgathatták meg a középiskolások.
A Magyar Interaktív Televízió felvételei
Története
Egész fejezetet szentelt Ráth-Végh István a hírlapi kacsának az Emberi butaság története című művében, melyből megtudhatjuk, hogy a „németek szerint már a XV. században ismert volt a ’blaue Ente’ kifejezés, amely kék kacsát, azaz lehetetlen dolgot jelentett. A reformáció idejében megszületett a Legende-Lugente szójáték; állítólag Luther alkalmazta volna. A franciák Monsieur Crac-nak, a gascognei Münchhausennek ismeretes kalandjából származtatják, aki tudvalevően fonál végére kötött szalonnadarabbal 12 kacsát fűzött fel sorjában a madzagjára.”
Ráth-Végh István könyvéből tudtam meg azt is (amit egyébként a netes információk ugyancsak megerősítettek), hogy angol eredetű nem lehet, mert náluk a hamis információ, álhír, átverés, beugratás elnevezése hoax. Természetesen ez utóbbi szó eredetét sem sikerült egyértelműen tisztázni.
Helmut Wolle: Istenek, múmiák, hetérák című könyvében a kacsa (németül Ente) elnevezésre egy meglehetősen logikus magyarázatot is találtam. „A 19. században is szokás volt még a hatóságok körében, hogy a nem egészen megalapozott jelentéseket n. t. betűkkel lássák el (latinul: non testatum: ellenőrizetlen), és ez a rövidítés – kimondva – Enté-nek hangzott.”
