Az ismert közösségi portálok (Facebook, Twitter, MySpace) manapság a társas élet színterei, a fiatalok könnyen ápolhatják kapcsolataikat és ismerkedhetnek szinte kötetlenül. Azonban a nyílt internetezés veszélyeket is rejthet, könnyen zaklatás, rossz tréfa (vagy rosszabb) áldozatai lehetnek a gyerekek.
Íme, néhány óvintézkedés a biztonságos netezéshez! Egyesek véletlenül, hanyagságból vagy akár direkt is visszaélhetnek egymás adataival, ami egy sor problémát idéz elő. Például barát vagy barátnő fényképe és adatainak megadása társkeresési vagy egyéb célból, volt partner nem publikus képei, személyes adatainak nyilvánossá tétele. Sok hasonló eset ismert, ha pedig nem veszik észre időben és tesznek ellene, akkor a következmények az egész család életét megkeseríthetik. De még jobb a megelőzés!
Ezek a közösségi oldalak egyre népszerűbbek a tinik körében, ráadásul még a kiskorúak is regisztrálnak, pedig hivatalosan 13 éves kor alatt nem volna szabad. Sajnos még a körültekintő gyerekek is követhetnek el hibát, és megoszthatnak olyan személyes adatokat, amelyek visszaélésre adnak lehetőséget. Egy elhibázott húzás tönkreteheti iskolai életüket, de akár hosszú távú negatív hatásai is lehetnek.
internetCsábító az az egyszerű ötlet, hogy eltiltjuk a gyereket a netezéstől, de nem jelent valós megoldást. Egyfelől aki otthon nem szörfölhet, megteszi máshol, másfelől pedig a tiltott gyümölcs még édesebbé válik. Jobb, ha a szülő is képezi magát netezés terén és a problémát együtt oldják meg.
1. számú hiba: személyes adatok nyilvánossá tétele az interneten
A közösségi oldalak többnyire biztonságos keretek között teszik lehetővé, hogy a gyerekek, valamint a többi felhasználó egymás közt üzeneteket osszanak meg, ismerkedjenek, barátkozzanak, éljenek a különféle szolgáltatások adta lehetőségekkel. Azonban, ha a profil minden adata nyilvános, akkor a felhasználó üzenetei és elérhetőségei bárki számára láthatóak, ezért célszerű a legtöbb személyes adatot csak az ismert és megbízhatónak tartott baráttal megosztani.
De nem árt az óvatosság, ezért először csak általános adatokat tegyünk meg publikusnak, mert könnyen felhasználhatóak és visszaélhetnek velük. A portálok is folyamatosan erősítik saját biztonsági rendszerüket, például a 18 éven aluliak esetében az alapbeállítások sokkal szigorúbbak a személyes adatokra vonatkozóan. (Ez szép és jó, de mi a biztosíték, hogy mindenki bevallja a tényleges életkorát?)
A gyerekek számára jobb választás az, ha szüleik segítségét kérik a profiljuk létrehozáskor, így a lehető legjobb védelmi szintet lehet beállítani a személyes adatokra vonatkozóan. Ha pedig a gyerek rendelkezik már profillal, akkor érdemes felülvizsgálni azt. (Google vagy a portál saját keresőjével keresés a nevére vagy valamilyen jellemző adatára.) Még jobb, ha ezt együtt teszik meg, nagyobb lesz a bizalom, egyben a szülő is jobban biztonságban tudhatja gyermekét.
A Twitter esetében is érdemes odafigyelni, mit is közlünk (vagy csemeténk) a nagyvilággal, mert alapból minden bejegyzés nyilvános, ha azt szeretnék, hogy ismeretlenek ne lássák írásainkat, akkor állítsunk be szűrőt az üzenetekre.
2. számú hiba: jelszavak megosztása
A tinik gyakran esnek abba a hibába, hogy megosztják egymás között profil jelszavukat. (Kényelmi szempontok miatt vagy kényszerűségből.) Ennek következménye pedig könnyen belátható: adatok megváltoztatása tréfából, visszaélés az adatokkal, mások lejáratása az áldozat neve alatt és hasonlók, melyek eredményeként az áldozat környezete könnyen ellene fordulhat és kiközösíthetik, ellehetetlenítik az életét.
Érdemes lebeszélni a gyereket arról, hogy bárkivel is megossza jelszavát, főként az előbb említett okok miatt, egyben érdemes nehezen visszakövethető kódot választani. Ha jó a szülő-gyerek kapcsolat, abban az esetben a szülő kérheti gyereke jelszavát, így nyomon tudja követni és megvédheti. (Bizalomra épül, mert különben visszaélésre ad lehetőséget a szülő részéről, ha eljátsszák, a gyerek utána már semmit nem fog megbeszélni/tudatni szüleivel.) Ha valamiért büntetésre kerül a sor, akkor az a valóságban, és ne a virtuális világban legyen, a gyerek egyszerűen máshol is netezhet vagy törölheti a profilját és újat hozhat létre.
3. számú hiba: barátkozás idegenekkel
Nem számít mennyire szigorúak a biztonsági beállítások, ha a gyerek önként adja meg adatait másoknak. A tinik gyakran űznek sportot abból kinek mennyi „barátja” van, ez azt a hamis érzést keltheti bennük, hogy népszerűek. Sajnos ezt a viselkedést gyakran kihasználják a rossz szándékkal közeledők, szinte spamként mindenkinek küldenek meghívókat, majd próbálnak közel férkőzni, személyes adatokat kiszedni az óvatlan gyerkőcből.
A támadók nem feltétlenül zaklatási célból közelítik meg a gyerekeket, lehet kéretlen reklám, hirdetés, szolgáltatás vagy adatlopás az indíték. A legjobb megegyezni a gyerekkel, hogy a szülő hagyhassa jóvá, ki lehet barát, ki nem. Mivel a legtöbb gyerek közvetlen és jóhiszemű, ezért ha valami gyanús, azt könnyebben észreveszi egy idősebb ember. Nem árt időnként felülvizsgálni a „barátokat”, ugyanis ebben a korban még sok minden változik, a mai barát, lehet a holnapi ellenség.
4. számú hiba: lelkivilágunk feltárása, avagy lelkizés a neten
A tinik soha nem tennék közszemlére problémáikat (bukás matekból, ki a szerelme, családi bajok) a való életben, azonban pont az ellenkezőjét teszik a neten. Olyan intim dolgokat is képesek megosztani netes „barátaikkal” melyeket a legjobban titkolnak és képtelenek lennének beszélni róluk.
Ha valaki túlzásba viszi magánügyeinek megosztását, akkor könnyen bajt hozhat magára. (A közösségi oldal már csak olyan, mint a bérházi szomszédság: mindenki, mindenről tud mindent.) A gyerek szociálisan sérülhet, viselkedése problémássá válhat az őt ért sokk miatt. Magyarázzuk el a fiataloknak, valamit kiírni a Facebook üzenőfalára olyan, mintha hangosbemondón közölnék a nagyvilággal.
5. számú hiba: elfelejteni a jövőt
A tinik gyakran tesznek fel olyan fotókat vagy osztanak meg történeteket, melyek akkor jó kalandnak számítottak. Gyerekcsíny, vicces képek (többnyire szexuális, ittas, drogos, esetleg más, negatív töltetű, későbbiekben kompromittáló dolgok) abban a tévhitben élve, hogy csak barátaik tudnak azokról. Azonban sokan elfelejtik, hogy ezek bizony kihatnak későbbi életükre, felsőbb iskola, munkahely, karrier múlhat egy kevésbé előnyös fotón.
Ráadásul a web nem felejt. Ami egyszer már felkerült, annak nyoma marad, sokan lementhették vagy másokkal is megoszthatták a kérdéses adatokat. Ki tudja, mi kerül a felszínre évekkel később. Ezen csak az segít, ha folyamatosan monitorozzuk gyermekünk és barátai oldalait, valamint beszélgetünk vele, sokat és példákkal alátámasztva. Kérjük ki véleményét egyes szituációkról, vajon szeretné e viszontlátni saját magát hasonló helyzetben?
Ha a közösségi oldalakkal kapcsolatos problémák nem adnának elég okot a szülők aggodalmaira: itt az új őrület, mely újabb problémákat vet fel. Manapság divatos a fiatalok körében az egymásról és saját magukról készült sokatmondó, főként a szexuális tartalmú képek, videók megosztása (sexting). Akár komoly következményei is lehetnek: zaklatás, lejáratás, zsarolás, vagy pedofil képek terjesztésével is megvádolhatják a szerencsétlenül járt, meggondolatlan fiatalt. Érdemes felvilágosítani a gyereket ennek veszélyeiről és a következményekről.
(N. L.)
