Mészáros Péter a somorjai Corvin Mátyás alapiskola újonnan kinevezett igazgatója. Somorján született, itt járt iskolába, frissdiplomásként itt kezdett tanítani. Most visszatért a városba, szeptembertől ő igazgatja a Corvin Mátyás alapiskolát. Terveiről, elképzeléseiről kérdeztük.
Mivel vág neki a feladatnak?
Olyan tanintézményt szeretnék kialakítani, amely iskolaotthonként működik és gyerekközpontú filozófiát vall. Fontos, hogy az iskola felvállalja ezt a célt és feladatot. Azt szeretném, hogy amit csak lehet, a tanítási órákon érjük el, a pedagógusok szervezzék úgy a munkájukat, hogy minél inkább erre tudjanak összpontosítani. Hogy az alsó tagozatos, 6 és fél, hétéves gyerekek az iskolában, majd egy plusz órában a napköziben elvégezzenek minden munkát, és otthon már ne legyen több feladatuk a tanulással.
Úgy tudom, Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Ármin alapiskolában szépen működik ez a rendszer.
Pontosan. Onnan jövök, ott tanítottam 11 évig, amiről beszélek, az ott napi gyakorlat. Megvan a módszertana annak, hogyan kell elérni ezt a célt. Ezek nem csodadolgok, nem találunk fel semmi újat. A pedagógusnak maximálisan tisztában kell lennie a törzsanyaggal, hogy értelmes dolgokkal foglalkozzanak az órákon, hogy jó módszertannal tanítson. Ha a törzsanyag már megvan, akkor lehet foglalkozni további kiegészítő feladatokkal, ami persze az osztály összetételétől, a gyerekek képességeitől függ. Nagyon fontos, hogy a pedagógus következetesen szem előtt tartsa, hogy ne a tanterv és ne a tankönyv, hanem a gyerek legyen a középpontban. Ha ez sikerül, a tanító nem űzött vadnak fogja érezni magát, nem a tanterv nyomása alatt fog élni, hanem megpróbálja a legtöbbet kihozni abból az időből, amit a gyerekekkel az iskolában tölt. Rendkívül fontos szerepe van ebben a rendszerben a napközisnek is, hiszen az ő feladata elérni az alatt a délutáni egy óra alatt, hogy rögzüljön a gyerekben, amit délelőtt tanult. Hogy minden jól működjön, ahhoz elengedhetetlen a jó kommunikáció az osztályfőnök és a napközis között. De ugyanilyen fontos a szülők szerepe is. Mindenkinek, az osztályfőnöknek, a napközis pedagógusnak, a szülőnek és a gyereknek is azt kell éreznie, hogy a barikád azonos oldalán állunk, feladataink vannak, amelyeket a lehető legjobban meg kell oldanunk, közösen.
Nagy létszámú osztályokban ez nem olyan könnyű…
Nincsenek nagy létszámú osztályaink. Például mind a három most induló első osztályban húsz alatt van a gyereklétszám. De amit felsoroltam, az nincs is összefüggésben a gyereklétszámmal, hiszen sok tantárgyat osztott csoportokban tanítunk már az alsó tagozaton is, továbbá erre találták fel a differenciált oktatást.
Magyarán el fognak jutni oda, hogy a gyerek nem hordja haza a füzeteket, a tankönyveit, feladatok nélkül, zsebre tett kézzel mehet haza az iskolából?
Nem eljutni akarunk ide, hanem már itt tartunk. Innen indítunk. Persze hacsak a szülő nem akar jobban belelátni abba, mit tanul, hol tart a gyerek. Ha szeretné, felmondathatja, elolvastathatja vele a leckét, de nem neki kell otthon tanulni vele, nem a szülőnek kell elvégeznie azt a munkát, ami a pedagógus feladata.
Mindez az alsó tagozatot érinti?
Igen, de meggyőződésem, hogy van felső tagozatra applikálható változata is ennek a modellnek. Minden felső tagozatos pedagógus átveheti a módszert. A pályázatom kulcsmondata, ami az alsó tagozatra vonatkozik: Lehetőségeink szerint nyugalmat vigyünk a családok életébe, ne zűrzavart, kapkodást generáljunk. A felső tagozatra vonatkozó pedig: Ne a felejtésnek tanítsunk. Nem az a cél, hogy egy három hét múlva esedékes felmérőre legyen kész a gyerek tudása, és miután a felmérőt megírta, úgy, ahogy van, elfelejtse, amit tanult.
Ami azt illeti, nagyon szívesen megíratnék egy felmérőt minden pedagógussal olyan tantárgyból, ami nem az ő szakja. Mondjuk nem matematika szakosokkal egy kilencedikes matekfelmérőt.
Ebből nagyon szépen kiderülne, mit tudunk mi, és ez a tudás mire jó nekünk, tanítóknak.
További tervek?
A vakáció alatt volt alkalmam alaposan végignézni az iskola épületét. Akad felújítani való bőven, de aminek nagyon örülök, hogy a város segítségével 28 ezer euróból már sikerült rendbe tennünk négy földszinti vécét. Remélem, fokozatosan folytathatjuk a felújításokat. Például festésre lenne szükség, továbbá ha a város is rábólint, nagyon szeretnék az udvarra egy tartán futópályát, amit nemcsak az iskolások, hanem minden kocogó, sportolni vágyó használhatna.
A város és az iskola kapcsolatát hogyan képzeli el?
Az iskolának aktívan részt kell vennie a város életében, a Csemadok rendezvényein, jelen kell lennünk a kulturális és a sportéletben, jó viszonyt kell ápolnunk a többi iskolával, óvodával. És nem csak a somorjaiakkal. Tagadhatatlanul létezik egyfajta rivalizálás az iskolák között, de azt szeretném, ha elsősorban szövetségesek lennénk. Az pedig magától értetődik, hogy a város vezetéséhez szervesen kapcsolódik az iskola, és kölcsönösen segítenünk kell egymást. Somorjai vagyok, és azért vállaltam ezt a feladatot, mert a tudásomat, amiből a mai napig élek, itt alapoztam meg, és úgy érzem, hasznára lehetek ennek az iskolának. Nagyon bízom a kollégáimban, és olyan tantestület tagja szeretnék lenni, amelyik csapatban gondolkodik.
Lőrincz Adrián, Somorja és Vidéke
The post Mészáros Péter: Ne a felejtésnek tanítsunk appeared first on Magyar iskola.
