A Szitakötő folyóirat legújabb számához, valamint a Boldogság óra októberi témájához kapcsolódva ismét projektnapot tartott az ógyallai speciális iskola. Bathó Sylvia, az iskola pedagógusának beszámolója.
„A tanító nénik már napokkal korábban közölték a lelkes gyerekekkel, hogy Inczédy Tamás: A válogatós postaláda című írása, valamint a Boldogság óra optimizmus témaköre lesz ötvözve a szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással. Mindenki elmondhatta az előkészületek során saját ötleteit, s ezeket meghallgatva a pedagógusok összeállították a nap programját.
Az első tanítási órán a gyerekek megkeresték a három nagy témakörhöz tartozó kifejezéseket, részeket, mozzanatokat. A táblára felkerültek a postaládához, az optimizmushoz, a szelektív hulladékgyűjtéshez és újrahasznosításhoz tartozó szavak, ötletek. A nagy csoportosítás után mindenki feladatlapot kapott, a hulladéktárolókat és hulladékot kellett kiszínezni, majd összekötni a megfelelő tárolót a oda való szeméttel. Ezt a feladatot közösen oldották meg a gyerekek. A jó hangulatú bemelegítés után, amikor már mindenki felpörgött, jött a sok színes, ötletes feladat és zenés-dalos-táncos foglakozás.
A válogatós postaláda történetét egy nagy tablóra dolgozták rá a gyerekek. Már napokkal korábban elkészült a piros és sárga postaláda, összegyűjtöttek több reklámújságot, a szemétkupac darabjait pedig a tízórai szünet végén gyűjtötték össze. Kicsik és nagyok halkan duruzsolva színezték a postásos kifestőket, ami egyfajta verseny is volt. A két legszebben kifestett figuráról szavazás döntött, ezek a tablóra kerültek. A témához készített puzzle kifestő a nagyok türelmes munkáját követően ragyogó színes képpé alakult. Az olló csattogásának köszönhetően pedig a puzzle darabjaira hullott, majd ügyes kezek ismét képpé rakták össze. Az előkészített tabló alapjára fokozatosan kerültek fel a történet elemei: a két postaláda, a postások, a fehér boríték, a reklámok, szórólapok, az összerakott puzzle, a hulladékkupac elemei. Szinte kész is volt, de…
Amíg a piros postaláda nem volt boldog és elégedett, addig a történet végére a sárgává változott és szemétkupacot túlélt láda már optimistán gondolkodott. A nap további része, a Boldogság óra az optimizmus témájáról szólt. A gyerekek elcsitultak, halk nyugtató zene kíséretében meghallgatták a tanító néni által elmondott Optimista napraforgó című mesét, amit aztán szerepjáték formájában eljátszottak. A ráhangolódás után felcsendült Bagdi Bella: Repülj velem című dala. A vidám zenéhez felszabadító mozgás, kis táncos koreográfia tartozott, a sok gyerek nevetve mozgott együtt. Az első próbálkozás során még nehezen hangolódott össze a kéz, a láb és a zene, a kicsit mackós mozgás során hangosan kacagott mindenki, de nem egymáson nevettek, hanem egymással. Végül aztán sikerült együtt mozogni, követni a koreográfiát. A nagy sikernek köszönhetően pedig háromszor is megismételték a produkciót, miközben sokan már fejből fújták a dal szövegét.
Jól kifulladt mindenki, így jöhetett a pihentető feladat. A „mindenre képes vagyok“ mottót követve kiszínezték az optimista kislányt. Egyszer sem hangzott el, hogy: Én ezt nem tudom, én ezt nem akarom, én ügyetlen vagyok. A legszebben kiszínezett lány a majdnem kész tablóra került, ami így teljesen kész lett.
A nap során rengeteg fotó készült, a tabló felkerült a falra, hogy mindenki láthassa. A gyerekek vidáman indultak haza, néhányan már a következő projektnapot emlegették.”
The post Újra boldog lett a válogatós postaláda appeared first on Magyar iskola.
