2018-ban a Gombaszögi Nyári táborban a Pátria Rádió vendége volt Ablonczy Balázs történész, Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport (Magyarország) és Simon Attila történész, Fórum Intézet (Szlovákia). Műsorvezető: Rácz Vince. A Fórum Intézet és a Pátria Rádió közös rendezvénye.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és Trianon Dr. Romsics Ignác előadása (Sorsfordulók-sorsfordítók)
Álságosan naivnak hat a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy egy közel száz évvel ezelőtti „történelmi” esemény még mindig ennyire élénken él a magyar köztudatban. Az első, meglehetősen kézenfekvőnek tűnő (egyben a problémát leegyszerűsítő) válasz az lenne, hogy nyilvánvalóan máig ható következményei vannak, és hogy szubjektív, élő emlékei maradtak fenn a magyar családok körében. Ezzel szemben – bár ezt jelen pillanatban tudtommal kutatás nem támasztja alá – személyes tapasztalataim szerint egyáltalán nem jellemző, hogy elsősorban a valamilyen formában érintett családok szülöttei (az iskolában gyermekei) viselnének Trianon-ellenes jelképeket, tennének a trianoni döntés kapcsán a szélsőségesen nacionalista, kisebbségekre vagy a szomszédos nemzetekre nézve sértő kijelentéseket, illetve vállalnának közösséget ilyen vagy a döntés revíziójával kapcsolatos torz nézetekkel. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a kérdés lélektani, társadalmi hátterébe, talán megkockáztatható a kijelentés, hogy a trianoni döntés elutasítása összefügg egyfajta „nemzeti” – nem is minden esetben szélsőséges – gondolkodásmód, identitás verbális-érzelmi öndefiníciójával. Tanulságos, hogy bár a sokszor zavaros, érzelmi alapon nacionalista gondolkodástól nagyon is távol esik, de még a kérdés történeti megközelítésben is jelen van – magán a konferencián is megjelent – kétféle, egy, úgymond, nemzeti (nemzetibb?) alapú és egy másik, ennek ellenében egy fogalommal, durva, akár pozitív, akár elítélő értékkifejezés nélkül nehezen definiálható (talán, ha a szó eredeti jelentésétől elszakadunk, akkor úgy mondhatnánk, a kérdést nem elsősorban „nemzeti”, sérelmi alapon megközelítő) irányzat és ezek állításai, eltérő hangsúlyai mentén rendre élénk, sok esetben messzire vezető, indulatoktól sem mentes vita bontakozik ki. Mindez persze sokkal kevésbé árnyaltan, gondolatokban szegényebben, viszont indulatokkal sokkal inkább terhelten jelenik meg a közéletben, a mindennapi megnyilvánulásokban és, legyünk őszinték, általában a történelemtanításban is.
