Amikor egyetemistaként elkezdtem foglalkozni a gyermekirodalommal, teljesen természetesnek tartottam, hogy jóval tágabb összefüggéseket is keressek. Ez főleg akkor vált hasznomra, amikor gyermekszínpadi rendezőként nagyszámú csoportot kellett összetartanom, úgy, hogy lehetőleg minden egyes kisember képességeire, igényeire és lehetőségeire odafigyeljek. A Mérei és Binét Gyermeklélektan alapmű. Sajnálom, hogy évekkel ezelőtt odaadtam egy kismamának, mert ma már majdnem megszerezhetetlen, csak előrendelésre vagy antikváriumban kapható. Ezzel együtt ajánlom elolvasásra!
Az 1972-es kiadásban a Gondolat Kiadó így vezeti fel a könyvet:
„Ez a könyv a gyerekről szól. Érzelmeiről és kötődéseiről, gondolatairól és játékairól. Arról a sajátos személeti módról, ahogyan a világot látja: a gyermekiről. Az indulattelt feszültségnek és a játékos megoldásnak arról a gazdagságáról, amely az átélését jellemzi.
A gyermekinek a megértésével egyben saját történetünkről, gondolkodásunk alakulásáról, érzelmeink bontakozásáról, személyiségünk fejlődéséről is világosabb képet kapunk. Jobban föl tudjuk eleveníteni emlékeinket a világ megismeréséről, arról a felnőtt szemmel meglepő kíváncsiságról, ahogyan gyermekkorunkban kipróbáltuk önmagunkat egy adott helyzet lehetséges változatában. Többet tudunk felidézni azoknak az élményeknek a rendkívüli indulati hőfokából, amelyek korai kapcsolatigényeinknek örömeit és kudarcait őrzik. Nemcsak a gyereket ismerjük meg jobban, hanem önmagunkat is. Nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz. De a pszichológiai szemlélet – a nevelésben, a gyógyításban, az esztétikában – egyre inkább megkívánja azt is, hogy lássuk meg a felnőttben a gyereket, aki volt: a gyermekit.”
„A Gyermeklélektan könyvről bátran állíthatjuk, hogy legendás, örök klasszikus alapmű. Generációk nőttek fel rajta, és a jövőbeni szülőknek és gyermekeik számára is megkerülhetetlen olvasmány” – ajánlja a kötetet a könyvet 2016-ban újra megjelentető Libri kiadó.
Vekerdy Tamás pedig ezekkel a szavakkal kommentálta a kötetet: „Kíváncsi vagyok, hogy a mai olvasónak melyik rész csap bele olyan intenzitással a tudatába vagy éppenséggel a fantáziájába, mint nekünk, annak idején, és melyik lesz az, ami az ő emlékezetének rostáján is azon nyomban kihull. De ha mindent elfelejtesz is, amit ebben a könyvben olvastál – akkor is jó, akkor is nélkülözhetetlen, hogy elolvastad, ha ezentúl gyerekekkel akarsz foglalkozni!”
Kapcsolódó:
110 éve született Mérei Ferenc
