KÖSZÖNTŐ

„Élen állsz és messze látszol, sose feledd, példa vagy!” (Nagy László)

Jó néhány éve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének legrangosabb elismerése az a díj, amellyel az átlagon felüli teljesítményt nyújtó pedagógusainkat becsülik meg.

Rendre a rozsnyói pedagógustalálkozó volt a színhelye a felemelő ünnepségnek, mely méltó keretet adott a díjátadásnak.

Ez így is volt kerek huszonöt emlékezetes alkalommal.

Az idén ez megváltozott, világunk fölött most sötét felhők kavarognak. Fenyegetőek, félelmetesek, barátságtalanok. Fönt a fekete felhő, lent azonban sarjad a vetés a határban, harsan a fű a talpunk alatt, és nem üres már a fecskefészek sem – az élet élni akar.

A körülöttünk nyíló virágoknak még gyenge a szára, a lágy szellőben is hajladoznak, de színükkel, illatukkal, bámulatos harmóniájukkal örömet hoznak a szívünkbe. A természet nem adja meg magát.

Mi sem adjuk meg magunkat. Átlagon felül teljesítő pedagógusaink bőven akadnak, megtaláljuk a módját annak, hogy ország-világ értesüljön arról, hogy kiket tisztelhetünk élen álló példaként.

Szóljanak tehát nekik a köszönet szavai, kollégáktól, szülőktől, gyerekektől, tőlünk, mindenkitől, aki elismeri, hogy mindennapi teendőjük nem munka, hanem mesterség, hivatás, életpálya. Nem ismernek munkaidőt, viszont magukban hordják a gyermeki lélekkel való azonosulás képességét, ami ugyanolyan fontos, mint a tudás szilárdsága és az egyéniség ereje.

A jó tanító tudja, hogy milyen a jó iskola: olyan, ahová szívesen jár pedagógus, szülő, gyermek, hiszen tanít, nevel, van humora…és játszani is enged.

Jó egészséget, fölöttünk kék eget, derűt, fényeket kívánunk minden díjazottnak!

Fekete Irén elnök, SZMPSZ