Tegnaptól nincs osztályzás az alapiskolákban. Miroslava Hapalová, az Állami Pedagógiai Intézet új vezetője arra kérte a tanítókat, ne vegyék figyelembe azokat az érdemjegyeket, amelyeket a távoktatás kezdete óta adtak. Ehelyett inkább szóban értékeljék a gyerekek munkáját, biztassák őket, és arra is legyenek tekintettel, hogy nem egyforma körülmények között tanulnak otthon, a megfelelő technikai felszerelés sincs biztosítva mindenki számára. Szakembereket, szlovákiai magyar intézményvezetőket kérdeztünk arról, hogyan értékelik ezt a rendeletet? Mit gondolnak erről vezetőként, magánemberként és szülőként?
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója
Véleményem szerint jelenleg a kötelező iskolai oktatás-nevelés nem folyik azon jogi, tartalmi, szervezeti és szervezési keretek között, amiket a közoktatási törvények és az iskolák pedagógiai programjai megszabnak. Ebből kifolyólag az osztályozás eltörlése logikus és helyes lépés, azzal együtt is, hogy a rendszerben zavarokat, ill. ellentmondásos, olykor jogilag megkérdőjelezhető helyzeteket okozhat. Jelen helyzetben az osztályozásnál és az értékelésnél fontosabbak a tanulásban való haladást segítő visszajelzések és az eredmények visszaigazolása. Az osztályozás eltörlésénél lényegesebb kérdésnek és nagyobb dilemmának érzem, hogy a második félévből megvalósult 5 hétnyi iskolai oktatás, majd a március közepétől folyó ellenőrizetlen és esetleges távoktatás keretei között mennyire teljesíthetők a 2019/2020-as tanév tantervi követelményei, illetve milyen módon oldható majd a pótlásuk. A két lehetséges megoldás közül az oktatási kormányzat a teljes évismétlést elveti, így az őszi tanévkezdésre az állami oktatási programokat és az iskolai pedagógiai programokat fog kelleni módosítani.
Bognár László, a vásárúti József Attila Alapiskola igazgatója
Az első reakcióm az volt, hogy mit fognak szólni a kollégák és a szülők. Hogyan fogjuk rávenni a gyerekeket, hogy az adott anyagot meg kell tanulniuk. Utána megörültem, hogy eltűnik egy stresszfaktor (még ha lehet nem örökre) diáknak, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. A szülőknek el kell felejteniük a „Hányast kaptál ma az iskolában?” kérdést, amire 1-2 szóval válaszolt, vagy nem válaszolt a gyerek és ezzel meg is volt az aznapi kommunikáció. Helyette meg kell kérdezni, hogyan értékelték őt, és ő hogyan értékelte saját magát.
Pedagógusként számtalanszor szembesültem azzal, hogy 1-2 pont dönt egy-egy érdemjegy között. Bár láttam, hogy a tanuló felkészült, tanult, érti az összefüggéseket, mégis valamit kihagyott, elfelejtett, összekevert, és máris a rosszabb érdemjegyet kapta, mert a pontok és százalékok nem kivételeznek senkivel sem. Az ilyen esetekben szívesebben értékeltem volna inkább szóval, mintsem egy számmal. Hányszor gondoltam magam is, vagy hallottam kollégáimtól, hogy csak osztályozni ne kellene! Most pedig, amikor ez valósággá vált, félünk az újtól. Erősen él bennünk a hagyomány, a megszokás.
Meg kell, és érdemes is megtanulnunk érdemjegyek nélkül értékelni. Kiemelni az erősségeket, de rávilágítani a hiányosságokra is. Ez biztosan nem lesz egyszerű és gyors folyamat. Sok bennem a kérdőjel ezzel kapcsolatban. Az értékelés módszertana még nem teljesen világos előttem sem. Én pozitívan tekintek elébe, de biztos vagyok benne, hogy merülnek még fel problémák ezzel kapcsolatban. A kollégákkal még a tegnapi nap folyamán tudattam az oktatásügyi tárca döntését. Gondolkodunk, hogyan tudnánk valamilyen módon egységesíteni az értékeléseket, de addig is mindenki saját belátása szerint értékel, érdemjegyek nélkül. Pl. százalékkal, pontokkal, dicsérettel, egy szavas, vagy kifejtős értékelésekkel.
Morvay Katalin, a pozsonyi Duna utcai MTAG igazgatója
Közel egy hónapja folyik a távoktatás az iskolánkban. Tanár, diák, szülő lassan összekovácsolódik, és kialakult egy más jellegű életritmus, átalakult a mindennapi oktatási tevékenységünk rendje. Zömében online órákat tartunk, ahol a diákok beszélgetnek, hallgatnak, tanulnak, vitatkoznak, és e mögött komoly pedagógiai munka és teljesítmény van. Vezetőként fontos volt helyetteseimmel kialakítani egy olyan rendszert, ahol minden pedagógus ugyanazt a platformot használja, ahol komoly csapatmunka van, tanári kooperáció, egymás segítése, de ugyanakkor ellenőrzés és visszajelzés is. Az online órák egyik nagy előnye, hogy van azonnali motiváció, visszajelzés, értékelés, és fontos megkérdezni azt is, hogy érzik magukat.
Mivel nincs klasszikus értelemben vett tanóra, ezért nincs klasszikus számszerű vagy százalékban kifejezett osztályozás. Ezért ezt a rendelkezést nagyon helytállónak és jónak tartom. Az alapiskola alsó tagozatán a szóbeli értékelés sokkal árnyaltabban fejezi ki a diák teljesítményét, igyekezetét. A felső tagozaton és a gimnáziumban ha van elegendő érdemjegy, a diák értékelhető az adott tantárgyban nyújtott teljesítménye alapján, hiszen közel hét hónapon keresztül klasszikus értelemben folyt az oktatás. Itt azon órákat – zömében a nevelési tantárgyak, a technika, laboratóriumi gyakorlatok –, amelyek a távoktatásban nehezen megvalósíthatók, nem fogjuk osztályozni. Jónak tartom azt is, hogy nem ajánlottak az írásbelik és a teszt jellegű számonkérési feladatok. A rendelkezés egyik pozitívumaként emelném ki, hogy figyelembe veszi a tanulók lehetőségeit és körülményeit, a méltányos és objektív értékelés kap nagyobb hangsúlyt. Persze fontos azt is megjegyezni, hogy az objektív okok (technikai akadályok, életkörülmények) miatt nem buktatható meg a diák, viszont ha szubjektív okok miatt (lustaság, elutasító, nem együttműködő magatartás esetében) vizsgázásra kötelezhető.
Magánemberként is pozitívan ítélem meg ezen rendelkezéseket, a motivációs, dicsérő, elismerő visszajelzések sok esetben ösztönzőbbek, mint a matematikai átlagolás és az érdemjegyek. Szülőként már nem tudok nyilatkozni, hiszen két felnőtt fiúgyermek édesanyja vagyok.
Masszi János, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola igazgatója
Véleményem szerint egy jó döntés, ajánlás, hiszen ebben a különleges helyzetben, munkában az értékelés olyan leegyszerűsített változata, mint az osztályozás, nem lenne megfelelő. Most a munkát, az igyekezetet, a pozitív visszacsatolást kell értékelnünk. Az aktivitást tudjuk véleményezni, mert nagyon sok alapfeltételnek kell teljesülnie (internet, kommunikáció, számítógép, online-jelenlét). A pedagógus részéről a kreativitás és a hatékonyság, a szülő részéről az együttműködés és a megértés kell teljesüljenek, ezáltal a kisdiák is könnyen dolgozhat, tanulhat. Jelen helyzetben mindannyiunk érdekében ez a legjárhatóbb út.
Ardamica Zorán, a füleki Művészeti Alapiskola igazgatója
Művészeti iskola igazgatója vagyok, nem tudom, intézményvezetőként releváns-e a véleményem, mivel ez eddig csak az alap- és a középiskolákra adtak ki irányelvet, tehát mi még nem tudjuk, kapunk-e külön utasítást, s mihez tartsuk magunkat. Magánemberként nem tudok nyilatkozni, mert szakmabeli vagyok, szülőként pedig izgulok, mert nem sejtem, a gyakorlatban mit jelent majd ez a gyermekem jövőjére nézve, hiszen csak további intézkedésekkel együtt van elsősorban értelme és lehet pozitív kifutása a szóbeli értékelésnek.
Hajtman Béla, a gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola igazgatója
Minden iskola közössége másképp éli meg ezt a helyzetet. Nem lep meg a döntés. Pedagógusként szembesültem a hagyományos értékelési rendszerrel (1-5). A 90-es években középiskolai tanárként ismerkedtem meg azzal a pontozásos módszerrel, amelyet udvardi kollégám, Strba Sándor dolgozott ki. Meglátásom szerint sokkal hatékonyabban lehetne ezt alkalmazni. Sok tanuló tanulási nehézségekkel küzd, a pedagóguson múlik, milyen értékelési módszert vet be. A legfontosabb, hogy a pedagógus ismerje a diákját. Azzal egyetértek, hogy a távoktatás alapján nem lehet egyforma mércével mérni a tanulókat, hiszen ahány ház, annyi szokás. De hát ettől szép a pedagógus szakmája. Kihívás a javából. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a digitális oktatás számos lehetőséget rejt magában. Ezt a fiatalabb kollégák akár élvezhetik is. A diákok kimondottan, hiszen ők már a digitális kor gyermekei, sőt felnőttjei.
Vályi Horváth Erika
