Egy átlagos svájci kisváros iskolai életébe engedett bepillantani egy magyar kisgyerekes édesanya, aki megosztotta velünk élményeit az iskolakezdésükről. A család külföldi munkavállalás miatt költözött nemrég Svájcba, egy – a Bodeni-tó partjához közeli – csendes kisvárosba.
Elsősök és másodikosok egy tanteremben
Az első és második osztályosok ugyanabban a tanteremben tanulnak, közösen, ugyanúgy, ahogy a harmadik és negyedik osztályos gyerekek. Minden kis elsőst egy másodikos gyerek mentorál, akiknek az a feladata, hogy a megszeppent elsősöket a tanév kezdetén a beilleszkedésben, az év során pedig a különböző iskolai helyzetekben segítsék.
A svájci kisvárosi iskola felfogása, hogy az elsősök nem kaphatnak több házi feladatot, mint 10 perc naponta. A másodikosokra 20 percnyi leckeírás vár, a harmadikosok kevesebb, mint fél órás tanulni valót visznek haza. Hazai értelemben vett napközi nem létezik. Ha a szülők annyira elfoglaltak, hogy nem tudják a gyerek napközbeni elhelyezést másképpen megoldani, akkor az úgynevezett Kinderzentrum szolgáltatását tudják igénybe venni – önköltséges alapon.
Ebédkor minden gyerek hazatér ebédelni, ilyenkor minden hivatal bezár
Az órarend az itthoni órarenddel még köszönő viszonyban sincs, ugyanis nincsenek benne feltűntetve a tanórák, hanem csupán annyi, hogy mikor kell a kisgyereknek az intézményben lennie.
A gyerekek délelőtt 8:00-11:45h-ig tanulnak az iskolában.
A délelőtti tanulást egy nagy 20 perces szünet szakít félbe, amit minden iskolásnak kötelezően az udvaron kell eltöltenie – a gyerekek itt a szabad levegőn fogyasztják el a tízóraijukat, ami semmiképpen sem édességeket, nassolnivaló, mint nálunk, hanem csakis egészséges harapnivaló, például nyers idényzöldség.
Az anyuka egyik legmegdöbbentőbb és egyben legkellemesebb élménye az volt, amikor megtapasztalta, hogy 11:45h-kor az egész település szinte egyszerre megmozdul. Iskolások, tanárok, gyerekek és felnőttek egyszerre teszik le a tollat a kezükből, és sietnek haza, hogy a családdal együtt ebédeljenek. Ilyenkor bezár a posta, az orvosi rendelő, és még a bank is szünetel. A kötelező ebédszünetet mindenki komolyan veszi a településen. Majd aztán 13:30h-ra, amikor a kellemes déli pihenő véget ért, mindenki visszatér a helyére, a felnőttek a munkába, a gyerekek pedig az iskolapadba.
A svájci óvodások és kisiskolások önállóan közlekednek az oviba, iskolába
Számunkra szokatlan, hogy a svájci kisvárosi életképhez az is hozzátartozik, hogy a gyerekek szülői felügyelet nélkül közlekednek az utcán. Egyedül. Hiányzik az utcaképből, hogy rohanó szülők húzzák-vonják maguk után a gyerekeket. Nemhogy a kisiskolásokat nem kísérik az iskoláig a szülők, hanem még az óvodások is önállóan közlekednek.
Ezt praktikusan úgy oldják meg, hogy a közlekedésben narancssárga UV-színű sálat viselnek az óvodás gyerekek, citromsárga UV-sálat pedig az iskolások; egyrészt azért, hogy könnyen feltűnjenek az autóvezetők számára, másrészt az autósok a színek alapján tudják megkülönböztetni, hogy milyen korosztályú gyerek közlekedik mellettük, illetve az adott kisgyerektől mit várhatnak el. A városka egyik civil szervezete még arra is külön hangsúlyt fektet, hogy megtanítsa a lakóit az alapvető közlekedési szabályokra – ezeken az ingyenes alkalmakon szülő és gyerek is egyaránt részt vesz, ahol együtt gyakorolják a KRESZ-t.
A svájci szülők megbíznak a pedagógusokban
Attól függően, hogy mi az aznapi tananyag az elsős-másodikosokat két csoportra osztják a tanuláshoz. Ezek után talán már meg sem kell lepődnünk azon, hogy iskolai tankönyv egyáltalán nem kerül haza. Miért kerülne? A svájciaknál nem divat, hogy a szülők maguk tanuljanak otthon a gyerekkel; a közfelfogás ugyanis az, hogy a tanulás tere az iskolaépület és a tanítás a pedagógusok feladata. Éppen ezért nem igazán kedvelik a tanárok, ha a szülők túl gyakran kérdezősködik az aznapi tananyag felől, vagy arról, hogyan teljesített a gyerek az órán.
Könyvtárlátogatás és zenélés a tananyagban
A pedagógiát, a tananyag struktúráját, a követelményrendszert a waldorfos, montessoris pedagógia jegyei jellemzik. Nem tantárgyak, hanem inkább tematika szerint tanítanak itt. Például ilyen tematika lehet a „méhek”. A tanító néni elmagyarázza a méhek feladatát, hogy hol laknak, és ehhez a témához tantárgytól függetlenül hozzákapcsolja a szükséges, szoros tantárgyi beosztást túlívelő egyéb ismereteket. A tanítás része az is, hogy az osztály ilyenkor méhkiállításra látogat el, aznap mézet és lépet lehet kóstolni az iskolában.
Ha akad olyan kisdiák, akinek nem megy könnyen a tanulás, a tanórába egy pedagógiai asszisztenst is bevonnak egészen addig, amíg ez szükséges. A külföldi gyerekek felzárkóztatását külön nyelvórákkal támogatják.
