Az Oktatási Minisztérium tájékoztatása szerint május 31-ig tart az óvodákba való beíratás, amelyen csak a törvényes képviselőknek kell megjelenniük – a gyerekeket idén nem vihetik magukkal.
A beíratás alkalmával nem szükséges igazolást benyújtani a gyerek egészségi állapotáról, sem csatolni az illetékes intézmény véleményét a speciális nevelési igényű gyerekek felvételi kérvényhez: ezeket az igazolásokat elég az az oktatás újraindulásától számított négy héten belül benyújtani.
Az olyan településeken, ahol romatelep, vagy karantén alá vont terület van, az érintett családoknak azt javasolják, az óvodai jelentkezést a közösségi központ munkatársaival, a szociális munkásokkal, a helyi polgárőrség tagjaival a rendőrség vagy a katonaság tagjaival együttműködve nyújtsák be. Akinek erre szüksége van, annak kitölteni is segítenek a kérvényt.
A gyerekek felvételéről július 15-ig döntetek az óvodaigazgatók.
Kedvcsinálónak készült egykor ez a vers, most biztató ahhoz, hogy nemsokára megint lehet együtt játszani…
Kormos István
Vackor az óvodába érkezik
Hej, óvoda,
óvoda,
de fényes az ablaka,
de tágas az ajtaja,
de szép tiszta
minden terme,
zsibong a sok
gyerek benne;
olyan, mint egy kacsalábon
forgó, ékes palota.
Hej, óvoda,
óvoda,
de sok gyerek
jár oda:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz,
tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
ahová indult a boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze kölyökmackó.
Ha elindult
valahára,
megérkezett
nagy sokára,
odaért az óvodába
a csöpp, piszén pisze mackó –
megállt az apjával akkor
a tárt ajtó előtt Vackor,
s nem tudta, hogy mi fán terem
s hogy mire való az ajtó.
Nézi,
nézi,
nézegeti,
tányértalpát
emelgeti,
a kilincset végignyalja;
az üveget
karmolássza,
hétszer körül-
kerülgeti,
a lábtörlőt
markolássza,
kóstolgatja,
majd lenyeli,
de nem tudja,
hogy a csengő,
mire szolgál az a zengő,
nem tudja a csöpp mihaszna.
Nagyot nevet
Vackor apja,
s így kiált fel:
– Kutya brumma!
Ide hallgass,
kölykem, Vackor!
Csöngetek egy messze hangzót,
s tüstént kinyitják az ajtót,
aztán szépen besétálunk,
be az óvodába akkor!
Úgy is tettek.
Becsöngettek.
Szólt a csengő,
messze hangzó,
s tüstént kinyílott az ajtó.
És besétált akkor
az apjával Vackor.
