Lajos P. János a parameter.sk oldalon megjelent cikkében a koronavírusos helyzet miatt hirtelen bevezetett távoktatásról, annak előnyeiről, hátrányairól és folyamatáról írt.
Nem sok segítséget kaptak az iskolák, de már működik a távoktatás, sok gyerek pedig újra járna iskolába
Minden iskola egyedi eset, egyedül határoz a távoktatás módszeréréről, és az egyes osztályok, tanárok hozzáállása közt is nagy különbségek vannak. Nem mindegy az sem, hogy milyen tantárgyat oktatnak, emellett máshogy kell foglalkozni az alsó-, máshogy a felsőtagozatosokkal és a középiskolásokkal. A tanárok egyetértenek abban, hogy nagyon fontos része lett az oktatásnak a szülő. Az iskolák nem sok segítséget kaptak sem a minisztériumtól, sem a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségétől, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége pedig a járványról sem nagyon vesz tudomást.
Pozsonyban március 9-én, az ország többi részén pedig egy héttel később bezárt az összes iskola, azóta a tanárok távoktatásban próbálják tanítani a gyerekeket. Hogy mennyire sikeresen, az függ a gyerekek életkorától, a tantárgytól, az osztály összetételétől és természetesen a pedagógus hozzáállásától is. Az ország nyugati részében a családok általában rendelkeznek a távoktatáshoz szükséges számítástechnikai eszközökkel, a legtöbb családban van legalább egy számítógép, és a megfelelő internetkapcsolat is általánosnak számít. A Paraméter által megszólított tanárok legalábbis nem panaszkodtak arra, hogy azért nem tudják elérni a gyerekeket, mert nincs számítógépük vagy internetkapcsolatuk.
A Pedagógusszövetség közvetít és (kicsit) felmér
Az SZMPSZ ugyan gyorsan lépette, de egy link- és dokumentumgyűjteményen, valamint néhány webes szemináriumon kívül nem sok mindennel tudta segíteni az iskolákat. Pénzzel és számítástechnikai eszközökkel egyáltalán nem, mert mint az elnökük mondja, ők is pályázatokból élnek. „Ezek a pályázatok célirányosak, vagyis csak arra lehet elkölteni a támogatást, amire kaptuk. Csak tanácsot tudtunk adni, közvetíteni tudjuk, hogy máshol ezt hogyan oldották meg” – mondta a Paraméternek adott interjújában Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke.
A magyar iskolák problémáiról sincs pontos képük, most egy kérdőíves felméréssel próbálják felmérni, hogyan élik meg a járványhelyzetet. „A távoktatás során szerzett eddigi tapasztalataikról már megkérdeztük az iskolákat egy rövid kérdőív segítségével, most folyik az adatok összegyűjtése” – mondta az elnök.
A szülői szövetségnek sincs pénze
A szülők szövetségének honlapja egyáltalán nem foglalkozik a járvánnyal és a járvány kapcsán az iskolákban kialakult helyzettel. „Szakmailag nem akarunk ebbe beleszólni, a Pedagógusszövetséggel azonban kapcsolatban vagyunk, segítjük az ő munkájukat” – mondta a Paraméternek Mézes Rudolf, az SZMSZSZ elnöke.
Az iskolák műszaki felszereléséhez sem tud hozzájárulni a szövetség, ott sem, ahol erre igény lenne. „Nincs anyagi keretünk arra, hogy komolyabb segítséget tudjunk nyújtani – mondta Mézes. –
Tudjuk, hogy egyes régiókban valóban szükség lenne anyagi támogatásra is, de mi nem rendelkezünk az ehhez szükséges anyagiakkal.”
Az iskolákat azonban az oktatási minisztérium is csak tanácsokkal látta el, számítástechnikai eszközökkel nem segítették ők sem az iskolákat. Néhány tanár szerint az egyes intézkedéseik elsietettek voltak. Most a fenntartókra, vagyis az önkormányzatokra sem nagyon támaszkodhatnak az iskolák, mert a csökkenő adók miatt ezeknek a működése is akadozik.
Az iskolák gyorsan alkalmazkodtak
A legtöbb iskolában azonban néhány nap, egy hét alatt sikerült „kitalálni”, hogy hogyan fog működni a távoktatás, milyen platformot fognak használni az oktatáshoz, hogyan érik el a gyerekeket. A Csallóközben talán kisebb gond a műszaki háttér biztosítása, a legtöbb családban van legalább egy számítógép.
„Az időbeosztás okozhat gondot azokban a családokban, ahol több gyerek van, de csak egy számítógép” – mondta a Paraméternek
az egyik felső-csallóközi alapiskola alsó tagozatos tanítónője. Ő nem is tart élő videós órákat. „A kicsiknek az online oktatáson való részvétel a műszaki problémák miatt is gondot okoz, nem mindenkinek tudnak segíteni a szülei, van, akinek nincs fülhallgatója, nem hallja rendesen az élő előadást, vagy őt nem lehet érteni, esetleg mindeni egyszerre akar beszélni” – magyarázta, hogy ő miért kerüli inkább az élő oktatást. Viszont szerinte a gyerekek gyorsan hozzászoktak az internetes feladatmegoldáshoz. „Az iskola az első héten létrehozott egy webes felületet, ahol minden osztály megtalálja a maga feladatait minden tantárgyból” – magyarázta a tanítónő.
Játékosan könnyebb
Az új anyaggal sincsenek különösebb problémái, habár ő magyar nyelvet és irodalmat tanít, ami szerinte az új anyag átadása szempontjából egyszerűbb, mint például a matematika. „A tananyagot spirálisan bővítjük, valójában már minden fogalommal találkoztak a gyerekek, csak bővítjük a tudást” – mondta a harmadikosok tanításáról a tanítónő. A közös felületre fel lehet tölteni videókat vagy akár játékokat is, az igékhez például olyan játékot töltött fel, amelyben azokat a felbukkanó vakondokat kellett eltalálni, amelyik trikóján ige szerepelt.
Ha azonban a gyerek így sem érti meg a tananyagot, a személyes konzultációt sem zárta ki.
„Volt olyan eset, hogy a lakásuk előtt vettük át az új anyagot az egyik tanulóval” – mesélte a tanítónő.
A nagyobbaknál a műszaki háttér kezelése már nem okoz gondot, viszont a motiváció és az ellenőrzés sokkal nehezebb. A gyerekek már egyedül tanulnak, a szülők nem vagy csak kisebb mértékben követik azt, hogy mivel foglalkoznak a gyerekek.
Szigorú napirend – Google Classroom
A pozsonyi Duna utcai alapiskolában és gimnáziumban a Google Classroomot használják. „Minden osztálynak minden tantárgyból van saját csoportja – mesélte a Paraméternek Wittenberger Zsuzsa szlováktanárnő. – Vannak a szabályok, nálunk például fél kilenckor kezdődött korábban is a tanítás, fél kilencig most is minden nap megkapják a diákok az aznapi feladataikat.” A rendszer jelzi azt is, hogy meddig kell elkészíteniük a feladatokat.
Már mennének iskolába
Már elkezdték az online videós oktatást is. „Így jobban el tudjuk magyarázni az új tananyagot, amit aztán a Google Classroom segítségével lehet gyakorolni” – magyarázta a tanárnő, aki a felső tagozaton és gimnáziumban is tanít.
Szerinte a legtöbb gyerek már vágyik vissza az iskolába. „Beszélgetünk erről az órákon is, és úgy tapasztalom, hogy kisebbségben vannak azok, akik azt mondják, hogy jobb otthon tanulni. A többség azt mondja, hogy inkább járna már iskolába, még akkor is, ha több lesz a lecke” – mesélte a tanárnő. Úgy véli azonban, hogy a legjobban
a közösségi élményt, az osztálytársakkal való találkozásokat hiányolják.
A tanárok képzését az iskola szervezte meg, a tanárok az egyes feladatokhoz tudnak videókat kapcsolni, saját videót is tudnak készíteni. „Beszéltem másik iskolában dolgozó kolléganőmmel, akik e-mailban küldik a feladatokat a gyerekeknek, de szerintem annál sokkal jobb a Classroom, áttekinthetőbb a gyerekeknek is, a tanároknak is” – mondta Wittenberger.
Nem kell sokat pótolni
Nem tapasztal különösebb lemaradást a tananyagban. „A szlovákból nem vagyunk lemaradva, amíg iskolába jártunk nagyon jól haladtunk, ügyes csoportjaim vannak, így lehetett” – mondta a tanárnő. – Játékos feladatokat, prezentációkat, rövid videókat is kapnak, szerintem így el lehet sajátítani a tananyagot.”
Úgy véli azonban, hogy sok múlik a tanáron, és azon is, hogy meddig jutottak el a tananyagban még az iskolabezárás előtt. A tanulók írásbeliket írnak, de ezekre jegyeket nem kap. „Pontozom az írásbeliket, de jegyet nem kapnak rá” – magyarázta Wittenberger.
Átállás kisebb problémákkal
Bohák Csaba, a nagymagyari alapiskola igazgatóhelyettese szerint nekik egy hét alatt sikerült átállniuk a Google Classroom használatára. „A kicsiknél, az első három évfolyamban a Facebook-csoportban folyik az oktatás, ahol a szülőkkel közösen jelentkeznek be a tanulók – mondta a Paraméternek az igazgatóhelyettes. – Az idősebbeknél minden tanár a Google Tantermet használja.”
A műszaki feltételeket ők is biztosítottnak látják. „Osztályonként talán egy-két tanuló van, akik nem vagy csak körülményesen tudnak bekapcsolódni az oktatásba azért, mert nincs otthon megfelelő eszköz – állítja Bohák. – Inkább az fordul elő, hogy csak egy laptop van a családban, amin több gyereknek kell osztoznia.”
Azt elismeri, hogy egy okostelefon gyakran kevés, legalább laptopra lenne szükség, de ha nincs, azt is meg tudják oldani.
„Próbálunk mindenre megoldást találni, azt is elfogadjuk, ha a diák a füzetében készíti el a feladatot, azt lefotózza, és úgy küldi be – magyarázta az igazgatóhelyettes.
– Kezdjük megszokni, de az biztos, hogy nem olyan hatékony, mintha iskolába járnának a gyerekek.”
Visszaesett az érdeklődés
Nem tartja túlságosan jó ötletnek, az osztályozás eltörlését sem. „Vannak, akik egyébként is csak akkor tanultak, ha bukásra álltak, most tudják, hogy nem lehet buktatni, azt is, hogy nem lehet osztályozni, ez oda vezetett, hogy néhányuk esetében látványosan visszaesett az érdeklődés a tanítás iránt” – magyarázta Bohák. – Egyébként
amíg lehetett, addig is inkább motiváló jegyeket adtunk, tehát akik jól dolgoztak, azoknak beírtuk az egyest, aki rosszul, azt inkább szóban értékeltük, jegyet nem kapott.
Azt minden tanár tudatosítja, hogy távoktatásban nem lehet úgy elmagyarázni a tananyagot, mint az osztályteremben.”
Éjfél után készül a lecke
Bohák is a szülői segítséget emelte ki. „Az alsó tagozatosokat jobban figyelik a szülők, ez meglátszik az aktivitásukon is – magyarázta. – A magasabb évfolyamokban észrevesszük, hogy lanyhul a szülők figyelme, ezért kevésbé aktívak a tanulók.
A nyolc-kilencedikeseknél nem egyszer előfordul, hogy éjfél után kapjuk meg a feladatokat.”
Bohák történelemtanárként úgy véli, hogy a a tananyagot át tudja venni. „Az kérdés, hogy elsajátítják-e megfelelően a diákok, ezt most nem tudjuk megállapítani” – véli az igazgatóhelyettes.
Forrás: parameter.sk
