Nemcsak nálunk panaszkodnak a tanárok a tankönyvek tartalmára, a magyar iskolarendszerben használt alaptantervben sem túl rózsás a helyzet. A frissen készült tankönyvekben sok helyen tetten érhető, ahogy a kormány politikai szempontjai felülírták a szakmai elveket, sőt, néhol a tényeket is. Bár sokan az irodalomkönyvektől tartottak, ezek „csak” zsúfoltak és unalmasak, a történelemkönyvek viszont a HVG által megkérdezett tanárok szerint konkrétan is hamisítanak, csúsztatnak.
Nincsenek elragadtatva az új történelemkönyvektől a a hvg-nak nyilatkozó pedagógusok. A legfontosabb érvként szintén a látszat-tananyagcsökkentést hozták fel példaként: az 5.-es és 9.-es történelemkönyvek oldalszám szerint valóban rövidebbek, de az egyes leckék emiatt annyira zsúfoltak lettek, hogy az egyrészt megtaníthatatlan, másrészt nem hagy időt sem a sokat hangoztatott „lényegére”, a kompetenciafejlesztésre, sem a történelemtanulásban alapvető forrásértelmezésre.
A Történelemtanárok Egyletének gyorselemzése szerint az új tankönyvek még a módosított Nat és a hozzá készült kerettanterv elvárásainak sem felelnek meg, és a fent is említett problémák, az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása, valamint a rohammunkából adódó pontatlanságok, leegyszerűsítések és szerkesztetlenség mellett súlyos etikai problémaként említi azt is, hogy a négy tankönyv tananyagfejlesztői, szakértői és lektorai gyakorlatilag ugyanazok: az egyik tankönyv szerzője a másik változat társszerzője (tananyagfejlesztője), aki eközben szerzői és tudományos szakértői feladatot is ellát ugyanebben.
Már az előző, 2012-es Nat alapján készültek is rettenetesek voltak, de ezek egyenesen gyerek-, nyelv- és 21.század ellenesek” – fogalmazott az 5. és 9. évfolyamos magyar nyelv- és irodalomkönyvekről Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumában oktató pedagógus szerint mindkét évfolyam mindkét könyvtípusának (minden évfolyamon két változat készült a tankönyvekből) közös jellemzője, hogy avítt és lapos, a hosszú és unalmas szövegek mellett pedig semmi olyan nem található bennük, ami akár egy tanárt, akár egy gyereket megmozgatna.
A hvg.hu-nak nyilatkozó irodalomtanár megfogalmazása szerint:
nemcsak az a dráma, hogy rosszak, hanem hogy nem is válaszható helyettük más: ezek „a” tankönyvek ma Magyarországon, amiből tanítani lehet.
(HVG)
