„Ritka fényű csillag nővilágunk egén…”, akivel a Teremtő „jókedvében ajándékozta meg szeretett hazánkat…”– idézi Lővei Klára véleményét Brunszvik Terézről Marosi Martina „Brunszvik Teréz és az első felvidéki óvodák” című munkájában.
Ebből idézünk egy részletet.
A pozsonyi kisdedóvó
A pozsonyi óvoda ötlete Brunszvik Terézben 1830 körül merül fel. Szirmaynét kéri fel, hogy segítse tervei megvalósításának előkészületeiben. A 75 éves hölgy nagyon szívesen vállalta a feladatot, mivel széles ismeretségi körrel rendelkezett, ennek ellenére nehéz volt támogatókat szereznie. Egyik levelében ezt írja Brunszvik Teréznek: „Összegyűjtöttem egynéhány asszonyt, de mindegyik azt mondta, hogy inkább fizet 10 forintot, mintsem, hogy keressen tíz asszonyt, és ők is keressenek újabb tízet. Tehát nem jutottam sokra a fáradozásommal. Csak abban hiszek, hogy majd a grófnő eljön Pozsonyba,… és majd az Ön szelleme fog sok szívekben célt érni.” (Szirmayné 1830, In Hornyák M. 2005)
Az alapítási tervek nagy fogadtatásra találtak Pyrker László egri érseknél, aki a többi egyházi méltóságot adakozásra buzdította. A grófnő rögtön nem tudott menni Pozsonyba, mert édesanyja halála és egyéb más elfoglaltságai miatt maradnia kellett. Maga helyett azonban Rehlingen Antalt küldte, hogy felkeltse a pozsonyi lakosság érdeklődését az óvoda iránt. Az embereknek egyre jobban tetszett az ötlet, miután a sajtó beszámolt Mária Dorottya nádorné és Rudnay hercegprímás látogatásáról a budai „Angyalkertben”. A lap nagy részletességgel írt az óvoda hasznosságáról, létjogosultságáról.
Brunszvik Teréz kihasználva, hogy 1830 őszén Pozsonyban gyűlt össze a világi és egyházi főméltóságok színe java, az óvodaalapítási terveit az országgyűlés elé vigye. Bécsbe utazott, ahova a harmadik óvoda megnyitási teendők szólították. Itt kapta kézhez Andrej Samuel Royko az egyik pozsonyi szervező kétségbeesett levelét: „A kedélyek, amelyek korábban az intézetünk iránti rajongásra voltak hangolva, kihűltek(…), és az emberek nemcsak, hogy ülésre nem gondolnak, hanem azt mondják: a mi tönkremenőben lévő egyesületünk minden jóért és hasznosért van, ez azonban sohasem kivitelezhető, fogjunk tehát valami másba! Se aláírás nincs, se befizetés, és olyan, mintha az Ön távolléte, méltóságos Grófnő, a mi jó ügyünket félbeszakította volna, egyedül csak az Ön közbelépése hívhatja ismét életre, mivel valóban haldoklót.”
(Royko 1830. In Hornyák M. 2005, 25.o.) A bécsi óvoda megnyitása után siet vissza Pozsonyba és elkezdi a támogatók verbuválását. Levelet ír Ferenc Ferdinánd császárnak, és 200 forintnyi támogatást kér az óvoda részére. Karolina Auguszta pozsonyi tartózkodása idején látogatást tesz többek között a Blumenthalban 5 napja megnyílt intézményben is. Az intézményben tett látogatás nagy hatással volt a császárnéra, és támogatásával elkezdődött a szerepe az óvodai mozgalomban.
Mindazok mellett, hogy a pozsonyi kisdedóvók elnyerték a nagytiszteletű urak és hölgyek elismerését és támogatását, ötletet adtak még két további intézmény megalakulásához. Ezek pedig voltak egy árvaház és egy siketnéma intézet. (Hornyák M. 2005, 27.o.)
A TELJES TANULMÁNYT EZEN A LINKEN ÉRHETIK EL A TISZTELT ÉRDEKLŐDŐK!
Hornyák Mária vonatkozó kötete ITT olvasható teljes terjedelmében.
