Amit szülőként a Kaleta-ügyből tanulhatunk
Az ügyet feltáró Dezső András mindeközben arra jutott, nem kivételes, Kaleta személyét valamiért kiemelten kezelő bírói döntésről van szó: Magyarországon, büntetlen előélettel, gyermekpornográf képek birtoklásáért még soha, senki nem kapott letöltendőt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem számíthatunk arra, hogy egy hasonló eset a jövőben más kimenetellel záruljon majd. Bár a gyermekpornográfia tulajdonképpen a gyerekek szexuális bántalmazásának, kizsákmányolásának, és az ellenük elkövetett erőszaknak a dokumentálása, a magyar büntetőjog nem ennek megfelelően kezeli, így a kiszabott büntetések súlya sem felel meg a bűncselekmény súlyosságának.
Hol az igazság?
Miközben egyre több országban szigorítanak a pedofilok büntetési tételén, a magyar jogrendszerben semmilyen speciális jogkövetkezmény nem szabható ki a gyerekekkel szembeni szexuális bántalmazás elkövetőire – ez azt jelenti, hogy nem csupán egy hibás bírósági döntéssel, hanem egy rendszerszintű problémával állunk szemben. Még ha bízunk is abban, hogy a jelenlegi ügynek lehet legalább annyi előnye, hogy ez a jövőben változtatásra kerüljön, ennek az átfutási ideje nagyon hosszúra nyúlhat. Ez alatt pedig rengeteg, a gyerekek bántalmazását és szexuális kizsákmányolását a Kaletához hasonló, a képeket „csupán” nézegető „kliens” vágyait és igényeit kiszolgáló hálózat működhet tovább zavartalanul.
Lehetne egy reális cél az is, az elkövetők ne juthassanak a gyerekek közelébe, de a hazai gyakorlat jelenleg nem tartja nyilván az elkövetőket, és hasonló esetekben nem alkalmazza automatikusan a foglalkozástól való eltiltást sem. Mindezek tükrében kijelenthető, hogy a gyerekeket saját vágyaik eszközeként használó felnőtteket a várható büntetések valószínűleg még egy jó ideig nem fogják visszatartani a tetteik elkövetésétől.
Ki a felelős a történtekért?
Mindenképpen szeretnénk leszögezni, hogy ahogy soha, semmi köze nincs egy erőszaknak ahhoz, hogy az áldozaton milyen ruha volt, vagy hogyan viselkedett, ugyanúgy az, akit a felelősség elsősorban terhel, jelen esetben is az elkövető. Viszont mivel az elkövetőket nem tudjuk máról holnapra, varázsütéssel a jó útra terelni, és jobb híján, a biztonságunkat szem előtt tartva felnőttként is ennek ismeretében igyekszünk vigyázni magunkra (pl. egy buliból egymást hazakísérve, közös taxival, a barátainkkal, családunkkal megosztva a hazautunk részleteit, tervezett időpontjait távozunk, vagy lehetőség szerint éjszaka elkerüljük a kihalt, sötét városrészeket), ugyanezt törekedhetünk megtenni a gyerekeink érdekében is.
Mit tehetünk szülőként?
Szavakat adunk a gyerekeknek: a „nem” és a testrészek
Az első és legfontosabb szó, amit a gyerekünknek adhatunk, az a „nem”. Ahhoz viszont, hogy tudja, mikor és mire kell egyértelműen nemet mondania, tudnia kell, mit lehet, és mit nem lehet megtenni vele; remek és fontos, már egészen kicsi kortól alkalmazható segítség ebben a bugyiszabály, de úgy általában elmondható, hogy ha egy gyerek azt tapasztalhatja meg, hogy tisztelik őt: a személyiségét, a határait, az igényeit, a kívánságait, az érzéseit, akkor sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk, mint azt a fiatalt, aki mindezt nem élhette át, nem kaphatta meg kiskorában – akinek nem ez a természetes.
Ahhoz hogy egy gyerek vigyázni tudjon magára, amikor annak eljön az ideje, és már a családban is tudja jelezni, ha valami nem jó neki, nagyon korán el kell kezdeni a testrészekről való beszélgetést. Senki sem születik úgy, hogy tisztában legyen a saját testrészeinek nevével és azok működésével. Az a gyerek, aki nem kap szavakat például a nemi szerveire, nem fogja tudni jelezni, ha valaki olyan ért volna hozzá, akinek nem, vagy úgy, ahogyan nem lett volna szabad.
Térképet adunk a gyereknek: az online világ
Az online világ veszélyeiről is jobb, ha tőlünk, és nem egy potenciális elkövetőtől értesül a gyerekünk: a megfelelő információk híján ha egy gyerek bajba kerül, nem fogja időben felismerni és nem fog tudni segítséget kérni. Nagyon sok elkövető először valamilyen közösségi oldalon, a gyerek vagy a szülei által önként megosztott információk alapján térképezi fel a gyerek szokásait, mozgását, érdeklődési körét, gyengéit, majd ezekre alapozza környékezi meg, de már a valós, offline világban – olyan ígéretekkel, programokkal, helyszínen és időpontban, amiről biztosan tudja, hogy számára kockázatmentes, a gyerek számára pedig kellőképpen vonzó lehet. Teljesen biztonságos internet nem létezik, de megtaníthatjuk a gyerekeket a szabályokra, és megtaníthatjuk őket arra, hogyan jelezzék, ha baj van, ehhez ebben a cikkben nyújtunk segítséget.
Próbáljuk minimálisra csökkenteni a kockázatot
Az Interpol adatai alapján a fél és 6 éves kor közötti gyerekekről készült, leginkább keresett képek kb. 25 perc alatt kerülnek fel a darkwebre. Ebben azok a képek is benne vannak, amit mi magunk osztunk meg a nyáron meztelenül pancsoló, félmeztelenül dinnyét majszoló, édesen mosolygó, cuki gyerekeinkről – úgy, hogy nekik esélyük sincs eldönteni, szeretnének-e ekkora, a megosztás pillanatától számítva örökké, bárki számára hozzáférhető, könnyen és egyértelműen beazonosíható digitális lábnyomot.
Ráadásul, ahogy már jeleztük, nem csak a gyerek digitális képmása, de egy-egy kép nem központi elemei (a lakásunk, a napi rutinunk, a hely-adataink) is jelentős mértékben növelhetik a gyerekünk kiszolgáltatottságát egy potenciális elkövetővel szemben.
Jó beállításokkal (például hogy csak az láthassa a képeket, aki tényleg a családhoz tartozik), tudatos megosztásokkal, és a gyerek biztonságának szem előtt tartásával, később pedig a gyerek partnerként való kezelésével úgy csökkenthetjük a minimálisra a digitális világban és a megosztásokban rejlő kockázatokat, hogy közben nem kell lemondanunk arról, hogy az igazán közeli családtagokkal, barátokkal mégis megoszthassuk az életünk fontos, gyerekünkkel közös pillanatait.
Figyelünk egymásra, és tudjuk, mit tehetünk baj esetén
Közösségi egymásra figyelés
A gyerekek elleni szexuális erőszak annyira abszurdnak és abnormálisnak tűnik a lelkileg egészséges emberek szemében, hogy sokszor azok is elhessegetik a gyanút, akik észrevehetnék, megláthatnák, meghallhatnák, hogy mi folyik, min megy keresztül a gyerek. Közben viszont a gyerekek elleni bántalmazások egy része talán megelőzhető lenne, ha ismernénk és megtanulnánk jól olvasni és komolyan venni a gyerekek jelzéseit; ebben a cikkben összegyűjtöttük, felelős felnőttként mire lehet érdemes kiemelten figyelni, itt pedig azokat a szervezeteket gyűjtöttük egybe, akiktől probléma esetén segítséget lehet kérni. A pedofil hálózatokon terjedő képeken súlyosan bántalmazott, kihasznált, kizsákmányolt, megalázott, kisemmizett, erőszak áldozatává vált gyerekek vannak – pedig valószínűleg az ő környezetükben is voltak felnőttek. Olyan felnőttek, akiknek a közönye, a némasága, a hallgatása az elkövetőt támogatta.
Jelzés
Közös érdekünk, hogy az erőszakos, veszélyes, ártalmas tartalmakat ebben a közösen használt, online térben megpróbáljuk együtt csökkenteni, azok elkövetőit és felhasználóit pedig felelősségre vonni. Az Internet Hotline jogsegélyszolgálatnál bárki bejelentheti az interneten talált jogellenes vagy kiskorúakra káros tartalmakat: http://nmhh.hu/internethotline/ akik felszólítják a közreadó honlap szerkesztőjét vagy a tartalmat tároló szerver üzemeltetőjét, hogy távolítsa el a kifogásolt részt, illetve jogsértések esetén arról a rendőrséget is értesítik.
Nagy Viktória
A cikk forrása: Yelon.hu
