Ez is nagyon jó játék, ráadásul hatékonyan fejleszti a kifejezőkészséget, a megfigyelőképességet és persze a rajzkészséget.
Adjunk gyermekünk kezébe egy képet, és kérjük meg, hogy minél részletesebben írja le nekünk, mi található a képen. Lehetőleg ne nézzük meg előre a képet, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Úgy üljünk, hogy ő se lássa a mi készülő rajzunkat, csak a végeredményt.
Miközben gyermekünk elmondja, hogy mit lát a képen, mi próbáljuk lerajzolni elmondása alapján. Célszerű puha ceruzával és radírral felkészülni, hiszen eleinte sokszor lesz szükség javításra, változtatásra. Fontos, hogy csak az alapján rajzoljunk, amit gyermekünk elmond, ne egészítsük ki ésszerűen fantáziánkkal, ötleteinkkel. Figyeljük meg, hogy a ő mit tart fontosnak elmondani a képről, minden részletre odafigyel-e, beszél-e a színekről, méretarányokról, minden résztvevőről, vagy csak a kép főszereplőiről. Pontosan leírja-e az egyes tárgyak, személyek helyzetét, pozícióját, ad-e pontos leírást a személyekről vagy csak általánosságban szól a dolgokról, például annyit mond egy szereplőről, hogy egy lány?
Amikor úgy érzi, hogy mindent elmondott a képről, akkor mutassuk meg neki rajzunkat, és hasonlítsuk össze együtt a hiányosságokat, másságokat. Hagyjuk, hogy gyermekünk tegyen megállapításokat. Semmiképpen se váljon rajzórává, vagy nyelvórává, mert akkor az egész elveszíti a varázsát. Engedjük, hogy gyermekünk élvezze a játékot, semmiképpen se mondjunk ilyeneket: ezt így kellett volna mondanod, azt nem vetted észre, arra nem figyeltél, pontosabban kellett volna kifejezned magad stb. Ne felejtsük el, ez játék! Tapasztalatainkat, észrevételeinket tartsuk meg magunknak, ne „dörgöljük” gyermekünk orra alá.
Ezután cseréljünk szerepet, és most mi húzzunk magunknak egy képet. Gyermekünk próbálja meg lerajzolni, amit mi mondunk. Adjunk minél részletesebb leírást a képről, most már tapasztalva azt, hogy milyen információkra lett volna szükségünk ahhoz, hogy pontosabb rajzot készíthessünk.
Most arra figyeljünk, hogy mennyire érti meg gyermekünk azt, amit elmondunk, megjegyzi az információkat, vagy csak részinformációkat használ fel. A sorrendet tartsuk be (először mi rajzoljunk, és utána a gyermek), hiszen nem az a cél, hogy gyermekünk ellesse tőlünk a leírás szempontjait, hanem, hogy önállóan találja ki, mi fontos a képen, és azt minél pontosabban leírja.
Nagyobb gyerekekkel korlátozhatjuk a kép leírásának idejét egy percre. Ilyenkor arra érdemes odafigyelni, hogy átfogóan írja-e le a képet, kiszűrve a fő momentumokat, vagy részletekbe bocsátkozik, és elvész a lényeg.
Ha ez túl nehéz, könnyíthetünk a feladaton úgy, hogy a rajzolónak lehetősége van feltenni három kérdést.
Forrás: Varázsbetű
