„Földabrosz” néven új digitális tartalomszolgáltatást indít az Országos Széchényi Könyvtár. Közleménye szerint a folyamatosan bővülő adatbázis jelenleg csaknem ezer, 1850 előtt nyomtatott magyar és külföldi térképet tartalmaz, jelentős részük a 18. században készült, de több 17. századi kiadás is gazdagítja a gyűjteményt.
A cél, hogy a diákok, tanárok kutatók szabadon hozzáférjenek a kulturális kincsekhez, és azok a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatók. A célzott keresés segíti a böngészést (világ, Európa, Magyarország, távoli tájak) és tematikus csoportosítás (történelmi, hadtörténelmi, város-, hajózási és általános térképek) szerint is lehet válogathatnak.
A magyar vonatkozású anyag egyik legkülönlegesebb darabja az az 1670 és 1682 között készült térkép, amely Északnyugat-Magyarországot ábrázolja. A képen az ország nyugati sávjában húzódó – a császári fővárost, Bécset védő – török kori végvárvonal és a Bécsig húzódó mögöttes terület látható. A császári döntéshozók érdeklődésének homlokterébe tartozó vidékről készült műre valószínűleg nagy lehetett a kereslet a polgári lakosság körében is, mivel Érsekújvár elestével mindennapossá vált a török támadástól való félelem. Nem alaptalanul, hiszen 1683-ban a török főerők Bécs ostromára indultak.
A külföldi anyagrészben az európai területek mellett Tűzföldtől Kubán keresztül Szumátráig számos különleges darab található, a válogatás legrégebbi darabja egy 1614-ben készült, az ókori Görögországot ábrázoló történelmi térkép.
A portugálok által a 16. században alapított Olinda (Brazília) holland elfoglalását bemutató 1630-as térkép az úgynevezett újságtérképek egyik példája. Ezek látképeket, térképeket és életképeket esetenként többnyelvű, szöveges ismertetőkkel egyesítő grafikai kiadványok, amelyek a 17. század első felében váltak népszerűvé Hollandiában – tájékoztatott az Országos Széchényi Könyvtár.
Az 1700-as években megnőtt az érdeklődés az antik – így az ókori római – kultúra iránt, ezért Pompeji feltárása is új stádiumába lépett a 18. század közepére. A munkálatokat 1748-ban kezdték el, de a várost csak 1763-ban, egy ókori felirat alapján tudták végleg beazonosítani, és ekkor vált látogathatóvá is. Pompeji város Francesco Piranesi (1758/1759–1810) alkotta térképe hosszú ideig az egyetlen kartográfiai ábrázolása volt a tragikus sorsú, a Vezúv i. e. 79-es kitörése következtében elpusztult városnak, amelyet hatalmas hamu- és kőzettömeg temetett el. A térkép 1785 és 1793 között háromszor is megjelent, az adatbázisban látható példány a második, 1788. évi kiadás. A dokumentum kiemelt történeti értékét az adja, hogy pontos képet ad az ásatások akkori állapotáról.
A „Földabrosz” szolgáltatás folyamatosan bővül a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár változatos gyűjteményének további részeivel.
Az adatbázis elérhetősége: https://foldabrosz.oszk.hu/
