SADAKO SASAKI
A Misasa híd mellet élt Hirosimában, amikor az atombombát ledobták 1945. augusztus 6-án. Mindössze kétéves volt akkor. Hamarosan ő is a bombázás következményének áldozatává vált. A robbanás időszakában otthon tartózkodott, körülbelül egy mérföldnyire (1,6 km) a becsapódási ponttól.
Tizenkét éves koráig jó erőnek örvendett, erős, sportos kislány volt. Abban az évben egy futóversenyre gyakorolva egyszerre rosszul lett, megszédült és a földre esett. 1954 novemberére bárányhimlő jelent meg a nyakán és a fülei mögött, majd 1955 januárjában lila foltok kezdtek elterjedni a lábán.
Az orvosok leukémiát állapítottak meg nála, amely az atombomba utóhatásaként jelentkezett. 1955. február 21-én került kórházba azzal a tudattal, hogy legjobb esetben is 1 éve van hátra.
1955. augusztus 3-án Chizuko Hamamoto – Sadako legjobb barátnője – meglátogatta a kórházban, és egy négyzet alakú aranyszínű papírból darut hajtogatott neki. Sadako először nem értette, hogy Chizuko miért csinálja ezt, de később barátnője elmondott egy történetet a papírmadarakról.
A JAPÁN LEGENDA
Egy ősi japán legenda ígéri, hogy annak, aki ezer origami darvat készít, egy kívánsága teljesül – a hosszú élet vagy egy betegségből, sérülésből való felépülés.
A darvak Japánban misztikus, szent lények, és azt mondják, ezer évig élnek. Ázsiában rendszerint azt tartják, hogy ezer origami daru teljesíti egy személy kívánságát. Ez teszi őket népszerű ajándékokká a barátok és családtagok körében.
A legenda által inspirálva Sadako maga kezdett hajtogatni, hogy felépülhessen betegségéből. A kórházban töltött ideje alatt tudatára ébredt annak, hogy körülötte még hányan szenvednek. Szívének vágya ekkor megváltozott. Új kívánsága az egészségért, a háború és a szenvedés végéért már mindenkit érintett, nemcsak őt magát. A történet egy népszerű változata szerint Sadako 664 papírdarut hajtogatott haláláig, a munkát pedig barátai fejezték be, és az elkészült hajtogatott madarakat már csak a sírjában helyezhették el.
Halála után Sadako barátai először leveleit gyűjtötték egybe és adták ki könyv formájában, majd országos gyűjtést indítottak egy olyan szoborpark felállítására, amely a kislány és minden, az atombomba pusztításának áldozatul esett gyermek emlékét őrizné.
Több mint háromezer japán iskolából érkeztek fel,ajánlások és levelek az emlékhely megvalósítására, és végül 1958-ban avatták fel a szobrot a Hirosimai Békeparkban, amely Sadakót ábrázolja kezében egy arany daruval. A szobor lábánál egy emléktáblán a következő felirat olvasható: „This is our cry. This is our prayer. Peace in the world” („Ez a mi kiáltásunk. Ez a mi imánk. Legyen béke a Földön.”)
A washingtoni Seattle Békeparkban is található egy Sadako-emlékmű. Ezt 1990. augusztus 6-án avatták fel, a hirosimai atomtámadás 45. évfordulóján.Sadako a nukleáris háború hatásának szimbólumává vált, akire hősnőként tekintenek, sőt tiszteletére augusztus 6-át a béke napjaként ünneplik Japánban.
HATÁSA
Sadako története nagyon sok iskolás számára ismerőssé vált az egész világon a különböző novelláknak köszönhetően. Egy osztrák író, Karl Bruckner könyve 1961-ben (Sadako will leben/Sadako élni akar), valamint a kanadai Eleanor Coerr publikációja 1977-ben (Sadako and the Thousand Paper Cranes) jelent meg. Sadakót röviden említi Robert Jungk (Children of the Ashes) történelmi beszámolójában a hirosimai áldozatok és túlélők listáján. Története folytatódik milliókat inspirálva, fenntartva a reményt egy tartós békében a földön.
Számos dalt is megihletett ez a történet. A Hiroshima nevű jazz banda „Thousand Cranes” című dalával tiszteletét rótta le a névrokon városnak. Hasonló töltésű továbbá Fred Small „Cranes Over Hiroshima”, vagy Quelle „Cranes” című dala. Egy japán hangszeres banda, a Mono „A Thousand Paper Cranes” címmel jelentette meg művét.
Ma már számos országban kicsik ezrei hajtogatnak madarakat és küldik el az emlékműhöz békeüzeneteiket.
Becslések szerint több mint 9 tonna papírdaru érkezik Hirosimába évente. Mindig kiállítják őket egy hirosimai stadionban, emlékeztetőül a világ számára.
Balázsfalvi Balázs írásából, forrás: PR Herald
