Részlet a Dr. Fejér Szilárd vegyésszel készült interjúból. A sepsiszentgyörgyi Pro Vitam klinika tudományos kutatója az orvosi analíziseket végző laboratórium vezetője, Cambridge-ben doktorált, egyik fő kutatási területe a vírusok modellezése.
– Úgy is, mint kutató, de úgy is, mint háromgyerekes apa, hogy látod az iskola- és óvodakezdéssel kapcsolatban tervezett hatósági intézkedéseket?
– Az iskolákat muszáj megnyitni, sokkal nagyobb a társadalmi hasznossága, mint a rizikó, hogy irányíthatatlanul megnőnek az esetszámok. A hatósági intézkedések az ésszerűség határán belül vannak. Ilyen helyzetben nem nagyon van választás, be kell vállalni az iskolába járást, de ha csökkenteni akarjuk az esélyét, hogy gócpontok alakuljanak ki, a gyereket már akkor ne engedjük iskolába, ha reggel eltüsszenti magát, vagy bármilyen megfázásos-hasmenéses tünetet mutat, és ne próbáljuk meg kimagyarázni, hogy ez mitől lehet.
Az nem kellene gond legyen most már, hogy a szülő nem tud otthon maradni a gyerekkel, mert munkába kellene menjen, és ezért viszi óvodába vagy iskolába is enyhe megfázásos tünetekkel. Ha felelősségteljesen viselkedünk, kevés gócpont lesz, de ha nem, akkor készülhetünk megint a teljesen lehetetlen online oktatásra.
Személy szerint inkább Minecraftozni engedem a gyerekeket ahelyett, hogy online órán vegyenek részt. Az oktatásnak az iskolában van a helye, és nem a szülők dolga, hogy a gyerekekkel tanuljanak.
A járvány egy jó alkalom lenne, hogy csökkentsék az óraszámokat, és tényleg azt tanítsák a gyerekeknek, amire szükségük lesz az életben: tárgyi tudáshalmozás helyett problémamegoldó készséget kellene inkább fejleszteni.
– Iskolakezdés után mindebből mi következik a gyerekek és nagyszülők érintkezésére vonatkozóan? Ahogyan a karantén alatt azt tanácsolták a hatóságok mindenkinek, hogy a gyerekek inkább ne érintkezzenek a nagyszülőkkel, ez ősztől ismét fokozottan érvényes lesz?
– Igen is, meg nem is. Mehetnek nyugodtan a nagyszülőkhöz, ha betartanak bizonyos szabályokat, például nem esznek egymás ételéből.
Az iskolákban most elég szigorú normák lesznek, ha egy gyerek lebetegszik egy osztályban, akkor két hétre bezárják azt az osztályt; ha három gyerek lebetegszik az iskolában, két hétre bezárják az egész iskolát. Lehetséges, hogy a tanév úgy fog kinézni, hogy egy hét iskola, két hét szünet. Más hozzáállás kell, de ez nem azt jelenti, hogy a nagyszülőkkel nem találkozhatnak a gyermekek, csak óvatosság kell minden fél részéről. Például, ha a gyereknek valamilyen tünete van, nemcsak iskolába/óvodába nem engeded, hanem családostul elizolálod magad egy hétig.
Az már nagyon nagy segítség, hogy tudjuk – a legújabb kutatások ezt mutatják –, hogy a tünetek megjelenésétől kezdve néhány napra már nem fertőző az illető, csak a nagyon súlyos esetekben.
– A gyerekeknek hogy lehet elmagyarázni, hogy tartsák a távolságot a többiektől?
– Egy háromévesnek sehogy, még egy tízévesnek is elég nehéz betartani a szabályokat. Arra viszont meg lehet tanítani, hogy gyakran mosson kezet, és arra is, hogy időnként viseljen maszkot. Csak az mondja, hogy lehet egy gyereket izolálni közösségben, aki nem látott még gyereket közösségben.
– Akkor mégis mi a megoldás?
– Tudjuk, hogy a tünetmentesek is ugyanúgy szórják a vírust, mint a tünetesek. Az egyetlen megoldás, hogy legalább a tüneteseket szűrjük ki, ami azt jelenti, hogyha valamilyen gyanús tünetet észlelünk a gyermeknél, akkor nem megy aznap iskolába, és nem megy még két napig. Amikor már semmi baja nincs – látszólag –, akkor már mehet. Ha ő fertőző volt, akkor előbb-utóbb lesz valaki, akinek tünete lesz az osztályban, az kiszűrődik, és akkor mindenki hazamegy 14 napra, utána meg indulhat újra a tanítás. Az a lényeg, hogy a fertőzési gócok idejében fel legyenek fedezve; azzal, hogy a hűléses tünetekkel rendelkező gyereket nem engedjük a közösségbe, azzal legalább csökkentjük az esélyét annak, hogy gócpont alakuljon ki.
Szöveg és fotó: Transindex.ro
