„A halottnak pedig helyreigazító, tükörvillantó szerepe van. Életútjának áttekintésére hív, és ezzel a továbbélőket saját életútjuk felmérésére ösztönzi. Figyelmeztet az elmúlásra, a hiábavaló tettekre, mulasztásokra, az élet értelmetlenségére-értelmére, azaz önmagunk és mások megítélésére, megmérésére” – vallotta Polcz Alaine, pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója. Tulajdonképpen ezt a tükröt tartja elénk az Amíg tart a nyár című film főszereplője, Milla, akinek a történetében, az ő átható tekintetében képkockáról képkockára olvadnak fel a halál kibeszélhetőségével kapcsolatos tabuk.
Milla 16 éves zeneimádó éltanuló, aki egy napon találkozik Moses-szel, a felelőtlen, lecsúszott junkie-val. A szülei úgy reagálnak, ahogy vélhetően minden szülő reagálna akkor, amikor a kamasz gyereke közeledni kezd egy nála jóval idősebb, függő fiúhoz: rossz szemmel nézik kettejük kapcsolatát. Szívük szerint megtiltanák, hogy a két fiatal többet találkozzon.
Csakhogy Milla nem egy átlagos szerelmes kamasz. Milla halálos beteg, akit korábban nem látott energiával tölt fel Moses jelenléte. A szülők aggódva nézik a bimbózó románcot, de megengedőek maradnak, mert tudják, hogy lányuk számára Moses nemcsak az első, hanem egyben az utolsó szerelem is. Ők is látják, amit egy ponton túl a néző is:
Milla úgy jár a felhők fölött, hogy közben már oda készülődik.
Hogyan lehet egy ilyen helyzettel szembenézni?
Erről ír Szabó Eszter Judit a a psychoinfo.hu oldalon közölt ismertetőjében.
