Nem tudjuk, hogy ki volt az az első ember, aki énekelt, zenélt, hangszert készített. Csak feltevésekbe bocsátkozhatunk. Mindenesetre az ókori birodalmakban már fejlett zenei életet találunk. Egy zeneszerető kínai császár, aki dallamokat is szerzett, megparancsolta egy tudósnak, hogy alkossa meg a kínai zene hangelméletét. Egy másik császár, aki viszont gyűlölte a zenét, ezért minden zenei gyűjteményt és hangszert megsemmisíttetett és az ellenszegülőket elevenen ásatta földbe.
A kínai zene ötfokú (pentaton), az ősi kínai himnusz nagyon hasonlít egy régi stílusú magyar népdal dallamához. A kínai hangszerek az ásatások szerint sok ezer éve ismeretesek. Az első sípokat madarak csontjaiból, bambuszból készítették. Az ősi vonós-és pengetős hangszereik rekonstruált példányait ma is használják, sőt, külön iskolarendszerben tanítják.
Az egyiptomiaknál is fontos volt a zene. Dallamaikat lekottázni ugyan nem tudták, de a falfestmények bőven bemutatják a papok által használt hangszereket, amelyre a táncosnők táncoltak. A jó zenészeket nagy becsben tartották, sírjaikat a fáraók sírjának közelében találták meg a régészek. A zenére nem is volt külön szavuk: a heka szót a bűbáj, varázslat, zene értelemben használták. A mezopotámiai zenéről már több adatunk is van. Ékírással írt agyaglapok kerültek elő hangszerekkel kapcsolatos szövegekkel, sőt egy dallamtöredéket is meg tudok szólaltatni. Úr város ásatásainál több gyönyörűen kidolgozott arannyal és értékes drágakövekkel kirakott lant és hárfa került elő.
