Régen az olvasás kiváltság volt az emberek számára. Közvetlen kapcsolatban állt a természetfölötti és mágikus dolgokkal. Hatalmas értéknek tekintették az olvasás tudományát és nagy tisztelet övezte az olvasni tudókat. Ma, amikor az olvasás szinte kivétel nélkül mindenki számára hozzáférhető, mégis sokan ódzkodnak az olvasás elsajátításától, vagy ha megtanultak olvasni, tudásukat nem fejlesztik tovább, nem alkalmazzák. Vajon mi lehet ennek az oka?
Kezdetben az olvasás a gyermeknek valamiféle varázslatnak tűnik. Varázslat, amely segít megfejteni egy titkot, amely elröpíti egy csodálatos mesevilágba.
Sok gyermek kéri a szülőtől: „Olvass nekem.“ Az a gyermek, aki szereti ha mesélnek neki, és ezek a mesék mozgósítják és kielégítik a képzeletét, azt is szeretné megtanulni, hogyan olvashatná el ezeket az izgalmas történeteket ő maga is, amikor nincs senki a közelben, aki felolvashatná neki. A legtöbb gyereknek általában először olyan könyveket olvasunk fel, amelyek bővelkednek a varázslatos eseményekben. Ezek a történetek arról győzik meg, ha megtanul olvasni, ő is többet tud majd a természetfeletti jelenségekről. Azok a történetek, amelyek bővelkednek a fantáziát mozgósító eseményekben, olyan képzeletbeli kielégülést szereznek a gyermekeknek, amely az olvasás értelméről és értékéről győzi meg őket.
[pdf-embedder url=”https://www.magyar-iskola.sk/wp-content/uploads/2020/11/skabela_rozvoj_cg_622015.pdf”]
