A pécsi virológusok összefoglalták, mit érdemes tudnunk a vakcinákról és az éppen hozzánk érkező covid-vakcináról.
A vakcinák kétségtelenül a modern tudomány legnagyobb vívmányai, melyekkel a jelenkor és a jövő járványai ellen felvehetjük a harcot. A védőoltások alkalmazhatósága már számtalanszor bizonyította, hogy az emberiség csak a vakcinák segítségével tudta egy vírusfertőzés terjedését csökkenteni (pl.: gyermekbénulás, kanyaró, sárgaláz), vagy teljesen ki is írtani a Földről (pl. feketehimlő vírus). A koronavírussal kapcsolatos kommunikációt is egyértelműen ez a téma uralja most. Megpróbáljuk érthetően és röviden összefoglalni milyen fő technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre, ha vakcináról beszélünk.
Minden esetben a fő szempontok a biztonságosság és hatékonyság jelentik. A laboratóriumi kísérletektől a klinikai tesztfázisokig ennek bizonyítása és alátámasztása a cél.Gyakorlati szempontú elvárás pedig, hogy megvédjen teljesen a fertőzéstől, vagy amennyiben ekkora védelem nem alakulhat ki, legalább a megbetegedés súlyos formájától mentesüljünk (kórházi kezelések, halálozások leszorítása). Praktikus, ha csökkenti a vírus átadási képességét és a járvány elfojtható, de ha csupán a súlyos megbetegedést kivédi az hatalmas győzelem.
Előny az egyszeri dózis, a jó szállíthatóság, megfelelő gyártási kapacitás, vagy bármely olyan tényező, amely a világméretű és gyors hozzáférhetőséget szolgálja – a következő hónapok hírei várhatóan ezeket a kérdéseket feszegetik majd leginkább.
Számos tudományos kérdés nyitott még:
- Hatástartósság: mennyi ideig és milyen fokú védelmet nyújtanak az elkészült vakcinák. A Moderna mRNS alapú vakcinájáról már hallhattuk, hogy a vizsgálati időben mért 3 hónap alatt stabil immunválasz állt fenn, így biztatók az első eredmények. Feltételezhető, hogy a védettség hosszabb távú lehet, az előzetes eredmények alapján.
- Azt a legtöbb vakcina esetében már tudjuk, hogy a súlyos megbetegedés kialakulásától megvéd, de azt, hogy ez a vírus terjedését is érinti-e, tehát a vakcinált egyének tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel továbbra is képesek-e átadni a vírust még nem tudjuk.
- A klasszikus vakcinatechnológiák esetében ismert jelenség, hogy 65 év felett és 40-es BMI (testtömeg index) felett csökkent hatékonyságot figyelhetünk meg. A COVID-19 esetében éppen ezek a csoportok a leginkább veszélyeztetettek, ám bíztató jel, hogy a kezdeti adatok a következő-generációs vakcinák tekintetében itt is biztatóak és hasonló erősségű immunválaszt figyeltek meg. A részletes és biztos választ pedig idővel, további megfigyelések során tudományosan megismerhetjük majd.
Alapvetően két csoportot különíthetünk el vakcinák tekintetében:
Klasszikus megoldások:Ide sorolható minden olyan technológia, ahol a teljes vírus (elölt vagy gyengített formában) vagy a vírusnak valamely fehérje alkotóeleme (jelen esetben a tüskefehérje) kerül felhasználásra az immunrendszer serkentésének céljából. Ezekben az esetekben, mind a felhasznált vírus, mind pedig a felhasznált fehérje gyártását el kell végezni, nagy mennyiségben, megfelelő biztonsági körülmények közt.
A hagyományos vakcinák előnyei: vannak már bejegyzett vakcinák ezekkel a technológiákkal, a legtöbb ezidáig használt vakcina ilyen
A hagyományos vakcinák hátrányai: sok esetben adjuvánsra [hordozó, hatásnövelő alkotóelem, immunitás fokozásához használják, amikor a vakcinakészítmény önmagában nem vált ki elég hangsúlyos választ – elölt vírust és vírus alegységet tartalmazó vakcináknál általában szükséges] van szükség, gyártási szempontból bonyolultabb az előállítás, hiszen megfelelő biztonsági körülmények közt kell a vírust szaporítani vagy a fehérjék előállítását elvégezni. A legtöbb mellékhatást ezekben az oltásokban a hordozó anyag okozza, nem maga a vírus vagy a vírusfehérje.
Következő-generációs vakcinák:A technológia alapját az a megközelítés adja, hogy az immunrendszer számára szerephez jutó vírusfehérje elkészítését a szervezetre bízza, mivel csupán a fehérje előállításához szükséges gén kerül bejuttatásra.
Vírusfertőzés során is ez történik, csak ott a természetes vírusfertőzés következtében jut be a vírus örökítőanyaga a sejtekbe, fertőzést és komoly megbetegedést okozva ezzel. A harmadik generációs, modern COVID-19 vakcinák esetében csupán a tüskefehérje génje jut be a szervezetbe, a sejtek természetes működésük során elkészítik a tüskefehérjéket, amelyek hatékonyan kiváltják az immunrendszer válaszát. A modern molekuláris biológia fegyvertára nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, ami nemcsak a kutatásokat segítette, a laboratóriumi módszerek egyszerűbbé válását tette lehetővé, hanem sok régi, hagyományos fejlesztési módszert is ki tudott váltani.
Kétféle megoldást lehet elkülöníteni:
A bejuttatás történhet egyszerűen a tüskefehérje génjének mRNS formában történő bevitelével. Ebben az esetben általában úgynevezett lipid-nanorészecskékbe (a sejt membránjához hasonló burokkal rendelkező kis részecskék) csomagolják a molekulákat, ezt a sejtek felveszik, majd a sejtben megtörténik a vírus adott fehérjéjének termelése. Nem a vírus, csak annak egy kis részlete termelődik, így a nincs lehetőség a vírusfertőzésre és betegség kialakulására! A közhiedelemmel ellentétben itt nem történik „génbeültetés”, ennek semmiféle molekuláris biológiai alapot nem teremt a technológia. Az mRNS-ról történő fehérjegyártás a sejtmagunkon kívül történik. Ide tartozik a Pfizer/BioNTech, vagy a Moderna vakcina.Használhatunk továbbá más, ártalmatlan vírusokat a bevitelhez. Általában különféle adenovírusokat alkalmaznak, melyekbe bejuttatják a koronavírus tüskefehérjéjét átíró gént. Az elv ugyanaz, mint az előző, tisztán mRNS alapú vakcináknál, ám itt nem lipid-nanorészecskét használnak, hanem egy működőképes de ártalmatlan vírust. Az orosz Sputnik V vakcina és az Oxford/AstraZeneca vakcinája is ezen a technológián alapul. Ezzel a technológiával már létezik bejegyzett vakcina az Ebola vírus ellen, melyet már több százezer ember meg is kapott Afrikában az elmúlt években.
A modern, harmadik generációs vakcinák előnyei: egyértelmű előny, hogy ebben az esetben elég a vírus genetikai kódját ismerni, és minden más már jól ismert, laboratóriumban régóta alkalmazott technikák alkalmazásból adódik. Részben ennek köszönhető, hogy ezek a technológiák 10 hónap alatt eredményes vakcinafejlesztést hoztak. Az eddigi adatok alapján rendkívül hatékony és markáns immunválaszt váltanak ki (90-95%-ot szemben a hagyományos vakcinák 60-70%-val). Nincs szükség a hagyományosan ezidáig alkalmazott adjuvánsok alkalmazására, ami jelentősen csökkentheti az ismert mellékhatásokat.A modern, harmadik generációs vakcinák hátrányai: új vakcinatechnológiaként még sok tudományos kérdés megválaszolásra vár, oltási reakciójukat (az oltást követő, részben az oltás helyén jelentkező nem specifikus tünetek) tekintve az mRNS-alapú vakcinák markánsabb reakciót váltanak ki – gyakoribb a kellemetlen lokális pirosodás, oltással összefüggő rövid láz stb. (hozzá kell tenni, hogy ez „szükséges” rossz, hiszen ez az immunrendszer aktiválódásának jele).A poszt tudományos forrásokon alapuló, szakmai összefoglaló! Az íráshoz felhasznált, publikált cikkek:
