James Augustine Aloysius Joyce (írül: Séamus Seoige) (Dublin, Írország, 1882. február 2. – Zürich, Svájc, 1941. január 13.) ír költő, író, kritikus. Fő műve az 1922-ben megjelent Ulysses, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 1936-ig be volt tiltva.
Első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény 1907-ben jelent meg. 1909-ben visszatértek Dublinba, ahol Joyce egy mozit nyitott, ez tönkrement. Visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanításból, gyapjúkereskedésből, és újságírásból élt. 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. A siker, amiért hazautazott, elmaradt, emiatt elhagyta Írországot, és nem is tért többet oda vissza. 1913-ban barátkozott össze Ezra Pounddal, aki segítette művei publikálásában. 1916-ban jelent meg az Ifjúkori önarckép, ami egy önéletrajzi regény. A könyv a főszereplő, Stephen Dedalus története a gyerekkortól az egyetemi évekig. Joyce ebben a regényben tulajdonképpen leszámol a családjával, az egyházzal és az állammal is.
Joyce 1915-ben családjával Zürichbe költözött, onnan pedig 1920-ban Párizsba. Még Zürichben kezdte írni az Ulysses-t, ami aztán 1922-ben Párizsban jelent meg. Ezután fogott bele a Finnegan’s Wake-be, amivel 1938-ban készült el. Mire a végére ért, elhatalmasodó zöldhályogja miatt szinte már alig látott. A német megszállás miatt Joyce Párizsból 1941-ben ismét Zürichbe költözött, ahol rövidesen meghalt.
