Lev Nyikolajevics Tolsztoj, oroszul: Лев Николаевич Толстой (Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.) orosz író, filozófus, az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb szerzője, a realista orosz próza mestere. Olyan ékesszólóan dicsőítette a paraszti élet egyszerű értékeit, hogy követői az 1890-es évektől létrehozták saját mezőgazdasági közösségeiket, különösen miután megjelent fő filozófiai műve, az Isten országa benned van (1894). Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette. Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.
Tolsztojnak a szegény nép iránti érzelmei több forrásból táplálkoztak. Első meghatározó élménye az volt, amikor 1878-ban átöltözve, szalmapapucsban beállt a zarándokok közé, és egy kolostorba akart vonulni. Az egyik egyszerű paraszt szavai indították meg, aki saját feleségének haláláról azt mondta: „Szenvedett itt a földön, hogy fent a paradicsomban megtalálhassa az örök boldogságot. Tudnod kell, hogy ő most ott van, ahol nincs betegség és nincs szenvedés. Istennél.” Erről a zarándoklatról betegen vitték haza. Ám hamarosan Moszkvába költöztek (1881), ahol Tolsztoj sokkal inkább megismerte a nincstelenek életét. Télvíz idején hiányos, rongyos ruhában kéregetők vették körül; ám Szonya ekkor kezdte élni világát. Rangjukhoz illő nevelésben akarta részesíteni gyermekeit, és örömet talált a társasági életben; ezzel élessé vált a házastársak közti ellentmondás.
Tolsztoj minden vagyonát szét akarta osztani a szegények között, és maga is úgy akart élni, mint ők. Ezt egy vita után úgy próbálták meg rendezni, hogy vagyonát felosztotta felesége és gyermekei között, és önmagának nem tartott meg semmit. Később ez a helyzet annyiban változott, hogy szerzői jogaiból származó valamennyi jövedelméről lemondott. Szonya először 1884-ben kísérelt meg öngyilkosságot, amikor kilencedik gyermekét várta. A szekrény tetejéről való leugrását túlélte. Furcsa, de igaz, hogy ekkor éppen legkisebb lányával volt terhes, Alexandrával (Szásával), aki később keményen anyja ellen fordult. A házaspár ideiglenesen megbékélt egymással, mert mindkettejüket megrázta Ványecska; Iván Lvovics halála (1895. február 26.).
