Vizuális Mesterpedagógus Műhely 2016. április 16.
Téma: a médiaművészet megjelenése a vizuális nevelésben
Szegedy-Maszák Zoltán: Művészet, mint kutatás – experimentalizmus a médiaművészetben
A 20. századi művészet egyik alapvető újdonsága az experimentalizmus, a kísérlet (újra) bevezetése a művészeti gyakorlatba, mely több évtizede ismételten visszatérő diskurzus tárgyává teszi tudomány és művészet viszonyát, a tudományos és művészi megismerés, alkotás, gyakorlat lehetséges kapcsolatainak, a hasonlóságoknak és különbségeknek vizsgálatát.
A kutatás, fejlesztés, valamint az innováció művészeti kontextusban az elmúlt két évtized fejleményei nyomán vált fontos és egyre hangsúlyosabban előkerülő, interdiszciplináris területté, mely érvényes leírását nyújthatja az elektronikus, digitális, kommunikációs, interaktív eszközöket és technikákat alkalmazó művészeti projektek jelentős csoportjának. Joggal merülhet föl általánosabb kérdésként is, mit jelent a művészet mint kutatás?
A kísérletező, diszciplinák közötti együttműködésen alapuló gondolkodásmód nélkülözhetetlen a technikát, technológiát újító módon felhasználó művek létrehozásához. Az alkotó mindennapok szintjén ez a tudomány területéről ismert módszereknek – legalábbis az alkalmazott kutatásnak – megfeleltethető tevékenységet jelent. Ez a munkamódszer alapfeltétele az előadásom címében „experimentális” jelzővel illetett médiaművészeti alkotások létrejöttének.
A hangsúlyozottan „kutatás-jellegű” tevékenység azonban valamifajta hasznosítható eredmény, produktum létrejöttét sejteti. Márpedig a művészet köztudottan öncélú dolog, a műalkotásnak semmiféle gyakorlati haszna nem lehet, legfeljebb esztétikai értéket képviselhet. Ha technikai innovációról van szó, az elméleti szempontból legalábbis gyanús, s talán éppen ennek a retorikának köszönhető, hogy gyakran tapasztalható ellenérzés a kísérleti médiaművészeti alkotásokkal kapcsolatban. Gyakran olvasható, hogy az ilyen művek alkotói kiszolgáltatják magukat a technikai fejlesztések üzleti-hatalmi logikájának, ráadásul alkotásaik illékony, tárolhatatlan dolgok, melyek hamar a felejtés homályába vesznek.
Előadásomban néhány műalkotás példáján igyekszem megvizsgálni, hogy voltaképpen mit is jelent a művészeti kutatás a gyakorlatban, s mit jelent az ennek eredményeképpen létrejövő újítás. Ennek fényében az a kérdés is feltehető, hogy mit jelent a kísérleti médiaművészeti alkotások reprodukálása, rekonstrukciója, illetve hogy hogyan lehetséges az, hogy a tárolhatatlannak tűnő alkotások a történeti tapasztalatok szerint mégis kiállják az idő próbáját.
