A kotta olyan a zenében, mint az írás a nyelvben: a segítségével rögzíteni lehet a zenei gondolatokat, hogy bármikor ugyanolyan formában vissza lehessen idézni. Ha ismered a kottát, elénekelhetsz vagy hangszeren eljátszhatsz bármilyen zenét, illetve a saját dalaidat is rögzítheted. A ritmus érzékszerveinkkel észlelhető természetes vagy általunk létrehozott látható (pl. díszítmény), hallható (pl. hangok) jelenségek rendszeres ismétlődése; ritmikusak tehát az észlelhetően formában mozgó jelenségek. Megkülönböztetünk természetes és művészi ritmust, korábbi elméletek e kettő között közvetlen leszármazást tételeztek fel. Ha a ritmus rendszert alkot, neve ritmika (ugyane névvel jelölik a ritmus tudományát is). A ritmus művészeti áganként, műfajonként és alkotásonként eltérő módon nyilvánul meg, de mindezek feletti közös vonásai rendszerbe foglalhatók. Így pl. a képző- és díszítőművészetben az elemek nagyságának és elrendezésének ritmikája a színek milyenségének és intenzitásának ritmikájával társulhat; a tánc a térben és időben tagolt mozdulatok ritmikájára épül; a zenében az egymást követő hangok egymáshoz viszonyított időtartamának szabályszerű váltakozásából keletkezik ritmus; legbonyolultabb a költészet ritmusa, a népköltészeté pedig jobbára kidolgozatlan.
A művészi (költészeti) ritmus eredeztetésében úgyszólván minden ritmikus jelenség helyet kapott: a természet mozgása, változásai (L. Lévy-Bruhl, J. Frazer), az emberi test élettani jelenségei, legmindennapibb tevékenysége, továbbá a munka (K. Bücher), azon alapulólag a mágia (Lukács György), maga a tánc (Solymossy Sándor), a zene és legutóbb a beszéd, a nyelv (Vargyas Lajos). Minél ritmusosabb egy mozgásforma, annál kisebb fizikai-szellemi erőkifejtést igényel (S. Freud), az ismételhetőség és könnyedség mindenkiben örömérzetet kelt (Arisztotelész) és egyesek szerint a ritmus kiélése a költészet elsőrendű célja (Marót Károly).
Ritmus és ütem
- A fenti hangjegyekkel nagyon sokféle ritmus leírható, de vannak olyan gyakran használt vagy speciális ritmusképletek, amelyek külön elnevezést is kaptak. A szinkópa egy rövidebb, egy hosszabb és egy rövidebb hang sorozata. Az éles ritmus egy nyolcadból és egy pontozott negyedből, míg a nyújtott ritmus ennek fordítottjából áll. A triola hangjai rövidebbek a nyolcadnál, ilyenkor ugyanis egy negyedet három (egyforma hosszúságú) hangra osztanak fel.
-
A hangjegyek értéke csak az egymáshoz viszonyított hosszukat fejezi ki (tehát azt, hogy egy negyed hang feleannyi ideig szól, mint egy félhang). Azt, hogy a negyedek milyen gyorsan követik egymást, a kotta felett található tempójelzés adja meg. A kis hangjegy melletti szám azt mutatja, hogy percenként hány leütéssel kell számolni – ezt egy metronómon állíthatod be pontosan. Máskor szöveges utasításokat találsz a tempóra vonatkozóan – ezekről bővebben az egyéb jelzéseknél lesz szó.
- Ahogy korábban írtuk, a kotta elején, a kulcs után mindig szerepel az ütemmutató – két szám, amely megadja az adott dallam alapritmusát. A felső szám azt jelenti, hogy ez az alapritmus hány hangból áll, az alsó pedig azt, hogy ezek a hangok milyen hosszúak. A 4/4-es ütemjelzés azt jelenti, hogy az adott dallam üteme négy darab negyedhanggal írható le. A keringő ritmusa 3/4, vagyis ha a lábaddal dobolod a ritmusát, akkor három „negyedet” dobbantasz egy ütemben. Lassabb dallamok üteme lehet például 2/2 (két darab félhang), gyorsabbaké pedig például 4/8 (ilyenkor 4 darab nyolcad adja az alapritmust).
- Általában az ütem első hangja hangsúlyosabb a többinél – de ezt a dallam vagy a szerző egyedi elképzelése módosíthatja (lásd még az egyéb jelzéseknél).
