A kotta olyan a zenében, mint az írás a nyelvben: a segítségével rögzíteni lehet a zenei gondolatokat, hogy bármikor ugyanolyan formában vissza lehessen idézni. Ha ismered a kottát, elénekelhetsz vagy hangszeren eljátszhatsz bármilyen zenét, illetve a saját dalaidat is rögzítheted. A kottaolvasás ugyan a hagyományos olvasáshoz hasonlóan elsőre nem egyszerű, de sok gyakorlással és némi kitartással egyre automatikusabbá válik.
- A mai, modern kotta 5 vonalból és négy vonalközből áll – ezekre írják a hangjegyeket, hogy könnyebben össze lehessen hasonlítani a magasságukat. Ha szükséges, ezeket pótvonalakkal egészítik ki.
- A kotta elején található a kulcs, ami azt jelzi, hogy egy adott vonal és vonalköz melyik hang helyét mutatja
-
A violinkulcs vagy G-kulcs alulról a második vonalból indul ki (bár nyomtatásban ez nem mindig van így, ott inkább körülfogja a második vonalat)), és ahogy a neve is mutatja, a „G” hang helyét mutatja. Zongoránál általában ez a kulcs jelzi a felső szólamot, és az ének szólamokat is általában ebben a kulcsban írják.
-
A basszuskulcs vagy F-kulcs az alulról negyedik vonalról indul, és az „F” hang helyét jelzi. Ha ilyen jelet látsz, az azt jelenti, hogy a violinkulcshoz képest mélyebben lévő hangokról van szó (lásd az alábbi ábrát)! Ezért általában ebben a kulcsban a mélyebb fekvésű dallamokat rögzítik – zongoránál általában a balkéz szólamát, a kíséretet.
-
