Robert Burns (1759. január 25. – Dumfries, 1796. július 21.) skót költő, dalszerző. Skócia nemzeti költőjének tartják. Ő a scots nyelven alkotó költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Skót kulturális ikonként ünnepelték a 19. és a 20. század folyamán Skóciában és a világon szétszóródott skót közösségekben egyaránt. A romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője. Halála után a liberalizmus és a szocializmus alapjait letevők számára is inspirációt jelentettek írásai. Szabadkőműves volt.
1786-ban jelent meg az elismerést hozó Versek, nagyobbrészt skót népnyelven című kötete. Több száz új dalt írt, valamint régi skót népdalokat formált újjá. Költészete erőteljesen önéletrajzi jellegű, környezetének spontán eseményei mind gazdag, lírai nyelven szólalnak meg (Az árpaföldön; Egy egérhez; Nyugati szél; A vidám koldusok). Költői önarcképének versei a Földmíves volt az apám, Egy dalnok sírfelirata. Burns a parasztköltő, a skótok legnagyobb nemzeti költője. Költészetének központi műfaja a dal (Auld Lang Syne; John Anderson, szívem John).
Kedvenc-Burns-versemet így parodizálták oktatási célból (nekem nem tetszik, de poénnak nem rossz. – HM):
67
1:39
Robert Burns: Falusi randevú
Az alábbit pedig bizonyára mindenki ismeri, aki belekóstolt az angol nyelv tanulásába:
