Iván András: Petrik Géza, a magyar bibliográfia klasszikusa
Magyarország Bibliographiája 1712–1860 és a Magyar Könyvészet 1712 és 1910
A magyarországi és magyar vonatkozású kiadványok bibliográfiai adatainak feldolgozásában múlhatatlan érdemeket szerzett Petrik Géza, aki a mátyusföldi Alsószeli evangélikus lelkészének gyermekeként 1845-ben született. A soproni evangélikus líceumban végezte középiskolai tanulmányait, s ott kezdte el könyvkereskedői munkásságát. 1879-ben felszámolta budapesti könyvüzleté. Minisztériumi támogatással látott neki a Magyarország Bibliographiája c. négykötetes munkájának.
1891-ben előbb Pallas Kiadónál, majd a Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési részvénytársaságnál dolgozott vezető beosztásban. Budapesten halt meg 1925-ben. „Aki a Rákóczi szabadságharc utáni magyar irodalom kétszáz éve könyv- és folyóirattermésének adatai után kutat, az a könyvtörténet és bibliográfia másik magyar kincsesháza: a Petrik után nyúl. A Petrik a forrás …” – írta Kőhalmi Béla „A Könyvtáros” c. könyvében.[1]
A bibliográfia görög eredetű szó, melynek jelentése könyvírás – a görög „byblos” (könyv) és „grafia” (írás) szavak összevonása alapján – vagy könyvészet. A mai értelembe vett bibliográfia kettős jelentéssel bír: egyszerre jelenti az írásművekről (kéziratokról, könyvekről, folyóiratokról és egyéb nyomtatványokról) készült nyilvántartó és rendszerező jegyzéket, illetve azt a tudományágat, amely az írásművek jegyzékének összeállításával, válogatásával, értékelésével és terjesztésével foglalkozik.
A bibliográfiai kiadványok tehát rendszerező jegyzékek, melyek segítségével az adott témával kapcsolatosan könnyebben tájékozódhatunk, és lehetőleg a legszínvonalasabb munkákat válasszuk ki saját kutatásunkhoz.
A bibliográfia egyben egy fontos forrásismereti segédtudomány is, mely a kutatások terén támpontokat adhat megfelelő forrásanyag felkutatásához, legyen a kutatás tárgya humán vagy természettudományi jellegű. Jelentősége elsősorban a könyvnyomtatás feltalálását, tehát a kiadványok megsokszorozódását követően vált nélkülözhetetlenné. A kiadványok (könyvek, tanulmányok, magazinok, újságok) részben katalógusszámuk, részben pedig a bibliográfiai kiadványok alapján kereshetőek és találhatóak meg. A bibliográfiai munkának köszönhetően bibliográfiai adatok – kiadványok és történeti tanulmányok – sokaságát tekintheti át a kutató akár egy bibliográfiai köteten belül, s keresheti ki a számára megfelelő kiadványt a kutatásának megfelelően. Egy fontos bibliográfiai adat felmutatása esetenként alátámaszthatja egy dokumentum vagy kiadvány létezését, annak tartalmával akár történeti tényeket is igazolva. Természetesen mára a legnagyobb internetes kereső programok váltak ezen a téren is meghatározóvá. Szerencsés esetben a klasszikus nagy bibliográfiai alapművek a digitális adatbázisoknak, tartalomszolgáltatóknak köszönhetőn új életre kelhetnek. Az Arcanum Digitális Tudománytárnak köszönhetően ez a helyzet a magyar könyvészet két történeti alapsorozatával, a Petrik Géza nevéhez kapcsolódó Magyarország Bibliographiája 1712–1860 és a Magyar Könyvészet 1860–1910 c. sorozatokkal.[2]
Petrik Géza két alapműve
„A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. Így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek”– olvashatjuk a Magyarország Bibliographiája 1712–1920 c. sorozat első kötetének kiadói előszavában.[3]
Petrik Géza ezzel a sorozattal folytatta Szabó Károly 1879-ben Régi Magyar Könyvtár címmel megjelent kétkötetes kézikönyvét, amely az 1531–171 között megjelent magyar nyelvű és az 1473–1711 között megjelent magyarországi nem magyar nyelvű nyomtatványokat dolgozta fel.
A Magyarország Bibliographiája és a Magyar Könyvészet egy 1712 és 1920 közötti periódust felölelő monumentális bibliográfiai munka, megnevezésében elkülönböző két szakaszának kiadványsorozata, illetve annak digitalizált formájában az interneten az Arcanum.hu tartalomszolgáltató honlap archívumában is előkereshető verziója.
A kiadványok első megjelentetése több mint fél évszázadot ölel fel, melyekben segítőtársaik és a támogató intézmények mellett Petrik Gézának (1845–1925), a „nagy magyar bibliográfusnak”, továbbá Kiszlingstein Sándornak (1852–1913), Barcza Imrének (1880–1938) és Dr. Kozocsa Sándornak (1904–1991) szakértői, fáradtságos és odaadó munkájaként készült el.
Magyarország Bibliographiája 1712–1860. I-IV. kötet
A Magyarország Bibliographiája 1712–1860 c. bibliográfiai kimutatás első három kötete, mely a magyarországi és magyar vonatkozású külföldön megjelent nyomtatványokat tartalmazza. Mindhárom kötetet Petrik Géza állította össze Dobrowsky Ágos közreműködésével 1888–1891 között. 1892-ben jelent meg kiegészítő IV. kötet, melynek érdekessége, hogy a kötetben levő szlovák nyelvű irodalom legnagyobb részét pedig Rizner Lajos evangélikus tanító összeállítása alapján közli. Petrik munkájának jelentőségét bizonyítja, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár 1971 és 1991 között Ezt követte Pótlások alcímmel négy további kötet. Komjáthy Miklósné szerkesztésében pl. az V. kötet további 7 660 könyvcímmel egészítette ki a Petrik-féle gyűjtést. Ráadásul ezek mind a XVIII. században megjelent magyarországi vagy magyar vonatkozású könyvek címei. A kiegészítő máig utolsó kötete a 18. századi magyarországi színlapok, gyászjelentések és szentképek bibliográfiai adatait tartalmazza.
Magyar Könyvészet 1860–1910
Petrik Géza 1885-ben látott neki a Magyar Könyvészet c. bibliográfiai sorozat készítésének, amelynek első kötete az 1860 és 1875 között Magyarországon megjelent magyar nyelvű könyvek és a fontosabb folyóiratok tanulmányainak bibliográfiai adatait tartalmazta. Az egyre nagyobb számban megjelenő magyar könyvek és folyóiratok miatt már nem vállalkozhatott arra, hogy a magyarországi nem magyar nyelvű kiadványokat és a magyar vonatkozású külföldi kiadványokat is feldolgozza. Az 1890-ben megjelent második kötet nem Petrik Géza, hanem a lévai születésű Kiszlingstein Sándor (1852–1913) bibliográfus készítette. A Magyar Könyvészet 1886 és 1900 között megjelent magyar könyvek, térképek és atlaszok címadatait közreadó harmadik kötetét ismét Petrik Géza szerkesztette Székely Dávid közreműködésével 985 lap terjedelemben, összesen 30–34 000 bibliográfiai tétel közreadásával publikálását jelentette. 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a háborús idők ellenére megjelent Petrik Géza utolsó nagy bibliográfiai munkája, a Magyar Könyvészet 1901–1910-es években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek bibliográfiai adatait feldolgozó kiadványának első kötete.
(http://real-eod.mtak.hu/view/creators/Petrik=3AG=E9za=3A=3A.html , http://real-eod.mtak.hu/3506/1/Petrik_01.pdf)
A Magyarország Bibliographiája és a Magyar Könyvészet c. bibliográfiai kiadványokat tanulmányozva Petrik Géza példájával élve egyet értek az első kiadvány Kiadói előszavában foglaltakkal: „Hálával és elismeréssel kell Petrik Gézára gondolni, aki áldozatos munkájával a magyar kultúrtörténet egyik fontos korszakát tárta fel az utókor számára. És különös csodálattal kell emlékezniük a kutatóknak, a bibliográfusoknak és a könyvtárosoknak, akik naponta használják »a Petriket«, s akik saját személyes munkatapasztalataik alapján fel tudják mérni azt, hogy milyen fáradságot, kitartást és mennyi gondot jelenthetett egyetlen ember számára ennek a hatalmas anyagnak szakszerű feldolgozása.”[4]
[1] Kőhalmi Béla: A Könyvtáros, Budapest 1956, 185–187.
[2] Petrik Géza Az Arcanum az Országos Széchényi Könyvtár 1968–1969-ben újra kiadott bibliográfiai munkáit angol és magyar nyelvű bevezető kíséretében tette digitálisan „halhatatlanná. Az OSZK történeti áttekintése Petrik érdemeinek elismerésével zárul, amit az Arcanum változat is nyomatékosít. „…mikor az Országos Széchényi Könyvtár a jelen bibliográfiát újra megjelenteti, nemcsak annak használóira gondol, hanem kegyeletes emlékezéssel hajtja meg zászlaját a nagy magyar bibliográfus, Petrik Géza előtt is.” https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Petrik-magyar-konyveszet-17121920-2/17121860i-34B1B/
[3] Petrik Géza; Dobowsky Ágost (szerk.): Magyarország Bibliographiája 1712–1860 könyvészeti kimutatása a Magyarországban s hazánkra vonatkozólag külföldön megjelent nyomtatványoknak, I. köt. (1712–1860.) Budapest 1888.
[4] Magyarország Bibliographiája 1712–1860, i. m.
_____________________
A komáromi 
