A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges, és képzésükkor a tüdőből kiáramló levegő a hangképző szervek útján valamilyen akadályba (fog, íny, ajak stb.) ütközik.
A magyar köznyelvben 25 mássalhangzót különböztetünk meg.
A magyar köznyelvi mássalhangzók: b, p, d, t, g, k, r, m, n, ny, v, f, z, sz, zs, s, j, h, l, dz, c, dzs, cs, gy, ty.
A mássalhangzók csoportosítása több szempont szerint lehetséges:
I. ZÖNGÉS vagy ZÖNGÉTLEN
Zöngés mássalhangzók: b, d, dz, dzs, g, gy, j, l, ly, m, n, ny, r, v, z, zs
Zöngétlen mássalhangzók: c, cs, f, h, k, p, s, sz, t, ty
II. RÖVID vagy HOSSZÚ
Rövid mássalhangzók: pl. l, sz
alkalom, szoknya
Hosszú mássalhangzók: pl. ll, ssz
áll, asszony
III. EGYJEGYŰ, KÉTJEGYŰ, vagy HÁROMJEGYŰ
Egyjegyű mássalhangzók: pl. d, n
Kétjegyű mássalhangzók: pl. ny, dz
Háromjegyű mássalhangzók: pl. dzs
Képzésük idejét tekintve mindegyik magyar mássalhangzó ejthető hosszan és röviden egyaránt. Hosszú változatukban legtöbbjüknél maga az egyenletes hangoztatás nyúlik meg, a felpattanó zárhangoknál pedig a zár bezáródása és felpattanása közötti idő. Ez a viszonylagos időtartambeli különbség fonémaértékű, azaz szavak megkülönböztetésére is alkalmas, például tol–toll, hal–hall stb. A magánhangzókkal ellentétben a hosszú és a rövid mássalhangzók között semmiféle képzésbeli különbség nincs.
A röviden és hosszan ejtett mássalhangzók egymáshoz viszonyított időtartama más hangsor belsejében és hangsor végén. Előbbi esetben az átlagos arány 1 : 2,1, utóbbi helyzetben 1 : 1,9. Tehát hangsor
végén, szünet előtt kisebb a különbség a röviden és hosszan ejtett mássalhangzók között.
A fent ismertetett szempontok alapján a magyar mássalhangzórendszer tagjai az alábbi módon elemezhetők.
A magyar mássalhangzók artikulációs jellemzése (a hosszú mássalhangzók képzésekor a képzési időtartam nyújtott, a rövid és hosszú változat között artikulációs különbség nincs):
- p – kétajakkal képzett zöngétlen felpattanó zárhang;
- b – kétajakkal képzett zöngés felpattanó zárhang;
- t – elülső foghang, zöngétlen felpattanó zárhang;
- d – elülső foghang, zöngés felpattanó zárhang;
- k – hátulsó szájpadláshang, zöngétlen felpattanó zárhang;
- g – hátulsó szájpadláshang, zöngés felpattanó zárhang;
- m – kétajakkal képzett zöngés orrhangú zárhang;
- n – elülső foghang, zöngés orrhangú zárhang;
- ny – elülső szájpadláshang, zöngés orrhangú zárhang;
- r – elülső foghang, zöngés pergőhang;
- f – ajakfoghang, zöngétlen nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- v – ajakfoghang, zöngés nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- sz – elülső foghang, zöngétlen nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- z – elülső foghang, zöngés nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- s – hátulsó foghang, zöngétlen nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- zs – hátulsó foghang, zöngés nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- j – elülső szájpadláshang, zöngés nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- h – gégehang, zöngétlen nyelvközépi, ill. ajkak közötti réshang;
- l – elülső foghang, zöngés nyelvoldali réshang;
- c – elülső foghang, zöngétlen zár-réshang;
- dz – elülső foghang, zöngés zár-réshang;
- cs – hátulsó foghang, zöngétlen zár-réshang;
- dzs – hátulsó foghang, zöngés zár-réshang;
- ty – elülső szájpadláshang, zöngétlen zár-réshang;
- gy – elülső szájpadláshang, zöngés zár-réshang.
A mássalhangzók körében is előfordulnak érzelmi változatok (emfatikumok). Egyik ilyen jellegzetes típus e téren az elnyúló, erősen artikulált szókezdet, például mmmarha, vagy valamely szóbelseji
mássalhangzó átlagosnál hosszabb hangoztatása: retttenetes, borrrzasztó stb.
Helyesírásunkban a mássalhangzókat egy- (pl. d, k, f), két- (pl. sz, cs, ty) vagy háromjegyű (dzs) betűkkel jelöljük. A j kivételével mássalhangzót jelölő betűink mellékjel nélküliek. A mássalhangzók
hosszúságát vagy kettőzését a betű kettőzésével jelöljük: toll, vatta.
A többjegyű mássalhangzók kettőzésénél érvénybe lép az egyszerűsítő írásmód: reccsen, pottyan, eddzetek (de elválasztáskor recs-csen, poty-tyan, edz-dzetek!).
