Tartalom: – Hol kezdődik a világűr? Hogy juthatunk el oda? Élhetünk a sötétség vákuumában? És mi történne, ha levennéd a szkafandered sisakját egy űrséta során?
Számtalan definíció létezik. Pontos értéket csak az önkényes definíciók adnak. A fizikai alapon nyugvó meghatározások bizonytalanok, mint maga a légkör.
A közelmúltban egyik rejtvényünk megfejtéseként került elő portálunkon a világűr határaként a Kármán-vonal fogalma. Most Jonathan C. McDowell (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) az Acta Astronautica folyóiratban a közeljövőben megjelenő, de az interneten már elérhető tanulmánya alapján még egyszer körüljárjuk a Kármán-vonal, illetve a légtér és a világűr elhatárolásának problémáját. A szerző történelmi, fizikai és technikai szempontokat figyelembe véve elemzi a kérdést, és a széles körben elfogadott (vagy legalábbis elterjedt), 100 km magasban húzódó Kármán-vonal helyett a 80 kilométeres magasságot javasolja a világűr és a légkör határaként. Cikke bevezetéseként kiemeli, hogy léteznek 80–90 km közötti perigeummagasságú műholdpályák, a Kármán-vonal eredeti definíciója szerint nem 100 km magasan húzódott, hanem 70–90 km között, továbbá, a szerző által javasolt definíció nem érzékeny a naptevékenységre és a légkör más változásaira. …
A légkörben fizikai alapon értelmezhető határok közül a szerző a mezopauzát javasolja a világűr határaként. A mezopauza a kb. 50 és 85–90 km közötti mezoszféra és a kb. 85–500 km közötti termoszféra közötti, 85–90 km közötti határréteg, ahol a hőmérséklet változásának gradiense előjelet vált, azaz a mezoszféra csökkenő és a termoszféra emelkedő hőmérséklete közötti hőmérsékleti minimum magassága. Egy másik, fizikailag ugyancsak értelmezhető határ a kb. 100–120 km magasságban elhelyezkedő turbopauza. Ezen határréteg alatt, az ún homoszférában (turboszférában) a levegőt alkotó gázok turbulens mozgás miatti keveredése tökéletes, vagyis a levegő kémiai összetétele állandó (a különböző molekulák hőmérséklete azonos). Feljebb az egyes összetevők (a gyenge keveredés miatt) egymástól függetlenül viselkednek. Azt azonban a szerző szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy mindkét említett réteg magassága akár 10 km-es ingadozásokat is mutathat a naptevékenységtől és a felsőlégkör dinamikájától függően. Ezek után a szerző felsorol néhány további, dinamikai alapon definiálható határvonalat. …
A tipikus műholdak ballisztikus tényezője esetében a tényleges Kármán-vonal (10 km pontossággal) a naptevékenység és a légkör állapotától függetlenül 80 km magasságba esik, vagyis a napjainkban népszerű 100 km-es határnál határozottabban alacsonyabban található. Ugyanakkor műholdak pályaadatai is megerősítik, hogy elnyúlt pályán keringő műholdak több keringést is végezhetnek, amikor perigeummagasságuk már csak 80–90 km körüli.
