Előfordulhat, hogy egy ötödikes, aki olvasásból sosem kapott rossz jegyet, kijelenti, hogy „elolvastam, de nem értem” – mert alig érti, amit olvas, és ezért nem tudja megtanulni a történelmet, vagy megoldani a matematika példákat? Sajnos egyre gyakoribb az ilyen eset – mert a technikailag megfelelő olvasás önmagában még nem garantálja a jó szövegértést.
A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál – lényegében kortól függetlenül – kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság. Egy régi Pisa-jelentés szerint a magyar 15 évesek 48 százaléka olyan gyengén olvas, hogy ez lényegében elzárja előle a hasznos információk megszerzésének, például az eredményes tanulásnak az útját.
Ennek oka, hogy:
- indokolatlanul gyors, gyakran felületes az iskolai olvasástanítás
- unalmasak, avíttak, a mindennapi élettől idegenek az olvasókönyvek szövegei, nem kíváncsiságból, hanem csak kötelező leckeként olvassák őket a gyerekek
- egyre több a beszédhibás, gyér szókincsű, rosszul kommunikáló kisiskolás, amiben nagy része van annak, hogy a szülők sokkal kevesebbet beszélgetnek a gyerekeikkel
- a gyerekek egyre többet tévéznek, számítógépeznek, ami izgalmas, erőfeszítést alig igénylő, ám a felszínes, kapkodó olvasást erősítő, és hamar függőséget okozó tevékenység
- a nyomtatott szövegek, pl. könyvek, újságok háttérbe szorulnak a családokban a filmekkel, tévével szemben, a mai felnőttek már csak feleannyi időt töltenek olvasással, mint a szüleik, kiveszőben az olvasó szülő mintája.
A megfelelő szövegértés azt jelenti, hogy a gyerek képes az éppen olvasott rész más szavakkal való visszamondására, abból következtetéseket tud levonni, össze tudja foglalni a lényegét, fel tud tenni jó kérdéseket. Ez az előfeltétele annak, hogy meg tudja tanulni.
Hogyan lehet ezt a készséget fejleszteni?
Ez kisbabakorban kezdődik, amikor az első leporellót a kezébe adjuk, és együtt „olvassuk”, hogy mi van a képeken. Így tanul meg később képek alapján ő maga is mesélni, ami fokozatosan átvezet a szimbólumok, a betűk, szavak világába. Ahogy nő a gyerek, vegye körül egyre több könyv, mutassuk meg neki a mi könyveinket, meséljünk arról, hogy éppen mit olvas a papa meg a mama, ismertessük meg a könyvesbolttal, később a könyvtárral.
A 3-4 évesek már szívesen követik az ujjukkal a felolvasást, és hamar eljön a nap, amikor rákérdeznek a betűkre. Nem kell előre megtanítani olvasni, de az fontos, hogy a kimondott szavak hangjait pontosan el tudja határolni egymástól. Az így megismert hangokat a gyerek érdeklődésétől függően össze lehet kapcsolni azok képével – betűalakjával. 5-6 éves korában a Gőgös Gúnár Gedeonból, elsőben a Mosó Masa Mosodájából olvassunk minél többet.
Ha már iskolás, akkor is „jár” neki az esti mese, ezt sose bízzuk gépekre, magnóra, tévére. A könyv melletti esti összebújás azonban semmiképpen se legyen az olvasás lecke álcázott gyakorlása!
Olvasásügyben különösen fontos, hogy rugalmasak, türelmesek, kitartóak legyünk, de közben számoljunk a realitásokkal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a tényt: az olvasás, mint szabadidős tevékenység, évtizedek óta, a világon mindenütt visszaszorulóban van. Ugyanakkor itt is a személyes példa a legjobb módszer: az a gyerek, aki nap mint nap látja olvasni a szüleit, hallja, hogy fontos, izgalmas, megrendítő, szívet melengető élményeket szereztek a nyomtatott szövegekből, az előbb utóbb maga is barátságot köt a könyvekkel.
Az olvasás ma is az elsőszámú, semmivel sem pótolható kultúrtechnika, de ezzel az érvvel egyetlen gyereket sem lehet az olvasásra rávenni! Csak nagyon izgalmas, a lelkét, fantáziáját, kalandvágyát megérintő, igényes képekkel illusztrált olvasnivalók képesek konkurálni a filmekkel, számítógépes játékokkal. Ilyen könyvekkel vegyük körül a gyereket, ilyenekből olvassunk fel neki, vagy vele felváltva.
Az izgalmas sztorik hangos olvasása, önálló elmesélése, vázlatának elkészítése, majd egyre tömörebb összefoglalása észrevétlenül vezeti át a gyerekeket a komolyabb szövegekhez. Ezután kisebb újságcikkekkel, majd a tankönyvekhez hasonló hosszabb szövegekkel dolgozunk. Folyamatosan gyakoroljuk a különféle olvasási technikákat: a szöveg előzetes feltérképezését, meghatározott információk gyors keresését, az elemző, értelmező olvasást stb. Megtanítjuk a gyerekeket arra, hogy miként kell az olvasott szövegből következtetéseket levonni, kifürkészni a szerzők szándékait, gondolatmenetét, felfedezni az esetleges ellentmondásokat, logikai hibákat stb. Mindezzel erőteljesen és eredményesen fejlesztjük a szövegértésüket, ami elengedhetetlen előfeltétele az önálló, magolás nélküli tanulásnak.
Összefoglalva:
- ha a gyerek nem teljesít megfelelően, győződjön meg mielőbb személyesen a szövegértése színvonaláról, vagy forduljon szakemberhez.
- Ha külön tanárt fogad mellé a „tanulós” tárgyakból, az ne a napi tananyagot „töltse” a gyerek fejébe, hanem az olvasását-szövegértését fejlessze megfelelő szintre. Egyébként a matek, fizika, kémia megértését is sokszor a gyenge olvasás szövegértés akadályozza!
- Ne törődjön bele, hogy nem olvas a gyerek! Mutasson személyesen példát: az olvasó szülők gyereke előbb utóbb maga is megbarátkozik az olvasással!
- Ha mindez nem segít, vagy nem megy, kérjen segítséget!
dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner
