Az égés, az oxidáció értelmezésének változása. Nemcsak az állatokat, hanem az ősembert és napjaink emberét is megbabonázza a meleget árasztó, lobogó tűz látványa. Ugyanakkor a hatalmas tüzek, tűzvészek félelemmel töltenek el embert, állatot egyaránt. Már az ősember is felismerte a tűz sokféle értékét. Mai modern életünkben a különféle égési folyamatok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be.
1774-ben Lavoisier megismerte Joseph Priestley angol kémikust, aki a higany-oxid és kálium-nitrát elégetésekor megállapította, hogy gázok keletkeznek, melyeket ő „tűzlevegőnek” nevezett. Ettől indíttatva Lavoisier felfedezte saját kísérletei révén, hogy ezeknél a gázoknál egy olyan anyagról van szó, mely a levegőnek és a víznek alkotó eleme. Ezt az anyagot elnevezte Oxygenium (oxigénnek) és kidolgozta az oxidáció elméletét. Legyél bajnok, versenyezz a legjobbakkal és nyerj!
Próbáld ki: http://videotanar.hu/
Az égés fajtái
Az égés oxigénnel való reakció. Az égési folyamatok legtöbb esetben hőfelszabadulással járnak, azaz exoterm reakciók. A reakció sebessége alapján az égésnek két típusát különböztetjük meg. A gyors égés során az anyag olyan gyorsan reagál az oxigénnel, hogy az energia nemcsak hő, hanem fény formájában is felszabadul.
Azt az égési folyamatot, amely a gyulladási hőmérséklet alatt következik be és fényjelenség nem kíséri, lassú égésnek nevezzük. Ekkor a felszabaduló hő olyan lassan adódik át a környezetnek, hogy azt nem érzékeljük.
Azokat az égési folyamatokat, amelyek égéstermékei tovább már nem éghetők, tökéletes égésnek nevezzük. Ha nincs elegendő oxigén, akkor az égés tökéletlen. Tökéletlen égés során éghető termékek is keletkeznek. Tökéletlen égéskor sárga a láng, mert benne az el nem égett koromszemcsék izzanak. Ezért világít a gyertya lángja is. A metán tökéletes égését a kék színű láng és a magas hőmérséklet jelzi.
