A fémes kötés az egész kristályra kiterjedő közös elektronfelhő által létrehozott kémiai kapcsolat, mely fémek szerkezetében jelentkezik. A fémekben az elektronok delokalizáltan helyezkednek el, így az egyes pozitívan töltött fémionok (atomtörzsek) között oszlanak meg. Legyél bajnok, versenyezz a legjobbakkal és nyerj!
Próbáld ki: http://videotanar.hu/
A fémekre jellemző, hogy szilárd halmazállapotúak. Kivételt képez a higany, mivel az folyékony. A részecskék a fémeken belül nagyon szorosan helyezkednek el. Fémes kötés esetén az atomok elvesztik (leadják) a vegyértékhéjukon lévő elektronokat. Ezáltal kationná alakulnak át. A fémek mindig kationt hoznak létre (mindig pozitív töltésűek lesznek)! Ahány elektront adnak le, annyi kötést képesek létrehozni, illetve annyi értékű kationná alakulnak.
A felszabaduló elektronok energetikai sávokon helyezkednek el az egész fémes kristályszerkezetben. A fémes kötés az egész kristályra kiterjedő közös elektronfelhő által létrehozott kémiai kapcsolat, mely fémek szerkezetében jelentkezik. A fémekben az elektronok delokalizáltan (nincs pontos helyük) helyezkednek el, így az egyes pozitívan töltött fémionok (atomtörzsek) között oszlanak meg.
Kialakulásának feltétele, hogy a fématomok vegyértékhéján lévő elektronok az atommagtól viszonylag távol tartózkodjanak és kis energiával kötődjenek. A fémes kötés a fémionok és delokalizált elektronok között fellépő kölcsönhatás. Ez a szerkezet lehetővé teszi az egyes rétegek közti szabad elmozdulás miatt a fémek nyújthatóságát és alakíthatóságát, jó áram és hővezető képességét. A fémionok és elektronok között erős vonzó kölcsönhatás van, ezért a fémes kötésű szerkezettel rendelkező anyagok nagy stabilitásúak. Ebből következik, hogy a fémek olvadáspontja magas.
