Ismertebb pszichoaktív szerek kémiai tulajdonságai és élettani hatásai. Pszichoaktív szerek (a köznyelvben: drogok vagy kábítószerek) azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját, illetve hiányuk elvonási tünetekkel jár. A köznyelv gyakran a kábítószerek megnevezésére használja ezt a kifejezést tévesen, mivel a kábítószer maga egy jogi fogalom, míg a drog pedig a tudat-cselekvés-hangulat módosulás befolyásolásának megnevezése inkább.
Próbáld ki: http://videotanar.hu/
A központi idegrendszerre ható, annak funkcióját befolyásolni képes anyagokat pszichotrop, vagy a magyar nyelvben elfogadottabb pszichoaktív szereknek nevezik. A pszichoaktív szerek képezik a jelenleg ismert gyógyszerkincsünk közel harmadát.[2] A központi idegrendszer befolyásolára képes hatóanyagok (farmakonok) közé tartoznak a nyugtatók, altatók, szorongáscsökkentő szerek, az epilepszia gyógyszerei, az általános és helyi érzéstelenítők, a neurodegeneratív betegségek gyógyszerei, az antipszichotikus hatású szerek, az antidepresszánsok, antimániás szerek, pszichostimulánsok, opioidok, élvezeti szerek és az alkohol.
A drogok csoportosítása hagyományosan a pszichoaktív hatásjellegnek megfelelően történik, ami összefügg azzal, hogy az adott használó milyen célból (pl. önmedikalizációs hipotézis), életvezetési nehézségeinek megoldása szempontjából hogyan alkalmazkodva, milyen funkció miatt használ bizonyos szereket. Ez alapján az alábbi nagy csoportokat szokás megkülönböztetni:
Narkotikumok, depresszánsok, amik hatékony fájdalomcsillapítók, csökkentik a feszültségeket és oldják a szorongást, pl. alkohol, heroin, ópium, stb.
Stimulánsok, serkentőszerek, amik fokozzák a szellemi, fizikai aktivitást és a teljesítőképességet pl. amfetamin, koffein, kokain, stb.
Hallucinogének vagy pszichedelikumok (tudattágítók), amik elfojtott tudattalan élmények megértését, spirituális csúcsélményeket okozhatnak (pl. DMT, LSD, meszkalin, pszilocibin stb). Fontos hangsúlyozni, hogy maga a hallucinogén elnevezés meglehetősen vitatott, hiszen pszichopatológiai szempontból ritkán okoznak valódi hallucinációkat, sokkal inkább illúziókat vagy pszeudohallucinációkat.
Valamint a vitatott besorolású vagy összetett hatásmechanizmusú szerek, pl. a leggyakrabban vidám tompaságot okozó kannabinoidok;
A csoportosítás szinte a végtelenségig bővíthető lehetne, hiszen gyakorlatilag ahány szer, annyiféle hatás létezik. A fogalmi kategóriák szempontjából azonban érdemes kiemelni néhány különleges hatás megnevezését:
Enteogén, aminek jelentése vallási víziókat keltő, tudatmódosító szer. Ezek gyakran kapcsolódnak egyházi szertartásokhoz, tipikusan ilyen az ayahuasca.
Empatogén, entaktogén, aminek jelentése beleélést, érzelmi közösség megélését elősegítő tudatmódosító szer, tipikusan ilyen az MDMA.
A használatalapú elnevezések
A drogok sokfélesége a felhasználás sokféleségében is leképződik, érdemes áttekinteni azokat a felhasználási típusokat, amik a leggyakrabban előfordulnak:
Rekreációs használatnak nevezzük azt a formát, amikor az egyén kikapcsolódásként, pihenésként, tehát szabadideje eltöltése céljából nyúl valamilyen szerhez. Ide tartozik a szociális használat, amely társas közegben zajló szerfogyasztást jelent. Az ártalomcsökkentésben járatos segítők tapasztalatai alapján (természetesen a szer típusától és a dózistól függően) akár egyszeri fogyasztás is járhat negatív következményekkel. Az eltúlzott, visszatérő formában történő droghasználat pedig szenvedélybetegség kialakulásához vezethet. Ahogy tehát az LSD-t felfedező Hofmann is megfogalmazta – a különböző pszichoaktív szerek a potenciális ártalmaik és veszélyességük miatt könnyen válhatnak „bajkeverő csodagyerekké” – a „bajok” pedig némely esetben kiszámíthatatlanok (Hofmann, 2006).
Gyógyászati felhasználásnak nevezzük a pszichoaktív hatású szerek gyógyító, vagy legalábbis tünetcsökkentő hatású fogyasztását, ide tartozik az enyhe altató és nyugtató hatással rendelkező citromfű, illetve bizonyos országokban az orvosi marihuana, utóbbi esetben azonban reális veszélye van a visszaéléseknek, ahogy ezt számos nemzetközi példa is mutatja.
Terápiás használatnak nevezzük a folyamatot, ha pszichoterápiás képzettséggel rendelkező szakember (pl. klinikai szakpszichológus, pszichiáter szakorvos) a mentális- és viselkedészavarral diagnosztizált kliensének elakadásait pszichoaktív szerrel (asszisztált) módon kezeli. Ezek a terápiás technikák bizonyos szerek kapcsán évtizedekig működtek (pl. LSD), majd a jogi szabályozás miatt megszűntek, megváltoztak (LSD helyett holotróp légzés), bizonyos szerek pedig a közelmúltban váltak ilyen célból is alkalmazhatóvá (pl. ketamin) vagy a közeljövőben válhatnak azzá (pl. MDMA, amely a PTSD kezelésében kiváló hatékonysággal rendelkezik). Hangsúlyozni szükséges tehát, hogy bizonyos pszichoaktív szerek kutatási és pszichoterápiás szempontból akár “csodaszerré” is válhatnak, de kizárólag jól kontrollált és biztonságos körülmények között.
Vallási használatnak nevezzük a transzcendens célból kiváltott tudatállapot-változásokat, amelyek szinte valamennyi kultúrában megtalálhatóak (pl. sámánizmus és a meszkalin), napjainkban pedig a Dél-Amerikában keresztény egyházi szertartások során történő szerfogyasztás is ilyen (pl. Santo Daime és az ayahuasca).
