„Meghatározó élmény, határon átívelő kötelék” – ilyen volt a 2021-es év „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram
Interjú a program idei ösztöndíjasával, Zeman Krisztiánnal
A 2020-as évben a járvány miatt sajnos elmaradt a Magyar Országgyűlés elnöke által életre hívott, határokon átívelő együttműködés, a „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram. A tíz éve folyó program célja, hogy a horvátországi, a magyarországi, a szlovákiai, az ukrajnai, az erdélyi, a szlovéniai és a szerbiai magyar ajkú könyvtárosoknak lehetőséget adjon a továbbképzésre és az egymás közötti baráti és munkatársi kapcsolat kialakítására.
A helyszínt és a szervezést az Országgyűlési Könyvtár biztosítja, de számos vidéki, illetve fővárosi neves szakkönyvtárát s meglátogatják a résztvevők. A szlovákiai magyar könyvtárosokat Zeman Krisztián képviselte. Rajta kívül Dombi László, a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár könyvtárosa is elnyerte az ösztöndíjat, de sajnos a járványügyi intézkedések miatt, nem tudott részt venni a programon. Az ösztöndíjprogram 2021. szeptember 25.–október 24. között valósult meg.
– Hol dolgozol jelenleg és mi tartozik a munkakörödbe?
– Jelenleg Kassa Megye Kulturális Központjában dolgozom, kulturális és közművelődési referensként. A kulturális központ része a Stószon található Fábry Zoltán emlékház és annak könyvtára. Feladataim közé tartozik a hely gondozása, felelevenítése, az idegenforgalomba való bekapcsolása, illetve a könyvtár munkálatai – a könyvgyűjtemény feldolgozása, katalogizálása, karbantartása. A munkaköröm eléggé vegyes, magába foglalja a különböző kulturális rendezvények és fesztiválok szervezését, amatőr képzőművészek támogatását, kiállítások, regionális versenyek szervezését, illetve az ezekkel kapcsolatos projekttevékenységet.
– Miért gondoltad úgy, hogy jelentkezel a Könyvtár, ami összeköt c. ösztöndíjprogramra? Mik voltak az elvárásaid ezzel kapcsolatosan?
– Az ösztöndíjprogramról egy volt ösztöndíjastól, kedves ismerősömtől, Egyházi Dórától értesültem, aki a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Ezúttal is köszönöm és hálás vagyok neki, hogy mesélt az ösztöndíjprogramról és támogatásával, hasznos tanácsaival, útmutatásával sikeresen tudtam pályázni. Eleinte szkeptikus voltam, mivel végzettségemből és a munkakörömből kifolyólag, nem vagyok kimondottan könyvtáros, viszont az elmúlt évek nagyrészében ezen a területen tevékenykedtem és szerettem volna még több tapasztalatot szerezni, megismerni különböző könyvtárak gyűjteményeit, a munkafolyamatokat, az egyéni megoldásokat és ötleteket. Nagyszerűnek tartom, hogy a Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok és szakmabeliek, közös együttműködésre kapnak lehetőséget. A közös programok és kapcsolatépítés számomra olyan ismeretek elsajátításával is kecsegtetett, amire eddig nem volt lehetőségem munkám során.
– Kik voltak az ösztöndíjas társaid (honnan érkeztek, milyen helyszínekről, munkahelyekről)?
– Az ösztöndíjasok a Kárpát-medence minden szegletéből, illetve Magyarországról és Budapestről is érkeztek. Velem együtt 8 ösztöndíjas és 6 delegált vett részt a programokon, név szerint:
Kovács László Sándor szaktájékoztató könyvtáros – Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár (Budapest), Márku Mónika helyismereti szaktájékoztató és igazgatóhelyettes – József Attila Megyei és Városi Könyvtár (Tatabánya), Karda Beáta könyvtáros – Kájoni János Megyei Könyvtár (Csíkszereda), Zöld Ábel Zsolt könyvtáros – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Marosvásárhely), Vázsonyi Csilla könyvtáros – Vajdasági Magyar Művelődési intézet (Zenta), Csehily Adrienn könyvtáros és fiókkönyvtár vezető – Községi Könyvtár (Salánk), Szlucky Eleonóra Magyar és Idegennyelvű Dokumentumok Osztálya – Fegyir Potusnyák Kárpátaljai Megyei Tudományos Univerzális Könyvtár (Ungvár).
– Röviden összefoglalva miről szólt a Budapesten eltöltött egy hónap? Milyen programokon vettetek részt, milyen helyszíneken jártatok?
– Az intenzív négy hét alatt, a megszámlálhatatlan programok során lehetőséget kaptunk átfogóan megismerni az Országgyűlési Könyvtárat és annak gyűjteményét, a Pannonhalmai Apátsági Könyvtárat, az Országos Széchényi Könyvtárat, az Országos Pedagógiai Könyvtárat és Múzeumot, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárát, a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárat Kecskeméten, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárát, az Országos Idegennyelvű Könyvtárat, a Budapesti Corvinus Egyetem Könyvtárát, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Könyvtárát, az ELTE Egyetemi Könyvtárát, a József Attila Megyei és Városi Könyvtárat Tatabányán és még sorolhatnám. Vendéglátóink teljes odaadással, időt, energiát nem kímélve szervezték nekünk napról napra a színesebbnél színesebb programokat és vezettek bennünket, tanácsokkal és rengeteg szakanyaggal láttak el. Minden egyes program precízen volt összeállítva. Annak ellenére, hogy milyen tömény információ áradat ért bennünket és sokszor fárasztó volt a hosszú nap, még maradt idő arra is, hogy egymást jobban megismerjük, közös programokat szervezzünk. A hétvégi kirándulások alkalmával sokszor együtt a muzeológus csapattal utaztunk egy – egy helyre, így egy teljes nagy csapat állt össze a hónap végére, nem mellesleg voltak közös, vagy megcserélt helyszínek is, így belekóstolhattunk egymás szakmájéba. Minden egyes helyen, ahol jártunk, olyan szívélyes fogadtatás várt, ami hihetetlenül jól esett és érezhetően kollegiális viszonylatban foglalkoztak velünk.
– Melyek azok a kiemelt programok, amelyek neked nagyon sokat adtak, vagy amiket kiemelten hasznosnak tartasz?
Ha csak néhányat kellene kiemelnem, akkor mindenképp megszeretném említeni az Országgyűlési Könyvtár gyűjteményszervezési osztályán szerzett tapasztalatokat, azon belül pedig megismerkedhettem az ALEPH 23 katalógus program integrált könyvtári rendszer használatával, illetve a MARC 21 használatával, a digitalizáló műhely dolgozóinak munkájával, az RFID használatával és még sorolhatnám. Ezen kívül még lehetőséget kaptam egy teljes nap erejéig kipróbálni magam a könyvkötészeti műhelyben, ahol Járvásné Balogh Zsuzsanna könyvkötő szakember bevezetett a kötészet folyamataiba, kipróbálhattam a különböző vágógépeket, a fűzést, a kasírozást és végül saját kezűleg elkészíthettem két kis keményfedeles noteszt. Ez mindenképp meghatározó élmény volt számomra. A többi meglátogatott könyvtár mind hasznos és érdekes volt, viszont ami számomra kellemes meglepetés még, az a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, ami Európa egyik legrégebb és legnagyobb statisztikai gyűjteménye, ahol mindenféle statisztikai szakanyag és térképtár található. Ezen kívül még nagyon érdekes volt a Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtár amely a teljesség igényével gyűjti az ókortudomány, a klasszika-filológia, a nyelvtudomány, az orientalisztika, a tudománypolitika irodalmát.
– Neked milyen feladataid voltak az egy hónap során? Ha voltak…
– Nem voltak kimondottan feladataink, a program végéig mindenkinek el kellett készítenie az egyéni beszámolóját, amiben összefoglaltuk az egy hónap eseményeit, élményeit.
– Hogy érzed, vannak-e előítéletek a könyvtárosokkal szemben? Mit tapasztaltál ezzel kapcsolatban az egyhónapos intenzív ösztöndíjad alatt? Mit csinál a könyvtáros?
– Határozottan igen! Mindenki máshogy látja a könyvtárat és a könyvtárost. Azt viszont kevesen látják, hogy milyen munkafolyamatok zajlanak a háttérben ahhoz, hogy az olvasó kézhez kapja az igényelt irodalmat. Az emberek megfeledkezni arról, hogy mennyi mindennel foglalkozik egy könyvtár és annak könyvtárosai. A szaktájékoztatás vagy kutatástámogatás mellett folyamatosan feldolgozzák a beérkező kötelespéldányokat, folyóiratokat, szakirodalmat, szépirodalmat, bővítik a digitális gyűjteményt, a muzeális gyűjteményt, digitalizálnak, katalogizálnak és igyekeznek javítani a kínálatot, illetve színes programokat, előadásokat, író-olvasó találkozókat vagy akár szakmai találkozókat szerveznek az érdeklődők számára.
A szolgáltatások annak függvényében változnak, hogy éppen szakkönyvtárról, akadémiai könyvtárról, közművelődési könyvtárról, muzeális vagy egyházi könyvtárról van e szó. Úgy gondolom, hogy könyvtárat nem is az épület, vagy a hely jellege alapján kell megítélnünk. Az ember hajlamos idealizálni magában egy romantikus képet, akár önmagáról is, amint könyvet olvasnak egy meleg kuckós helyen, de ez a meglátás sok helyről vérzik. Szerintem attól nyer karaktert, egyéniséget, kultuszt a könyvtár, hogy az ott dolgozó emberek hogyan alakítják ki azt és milyen kreatív ötletekkel, programokkal színesítik a kínálatot.
– Sikerült-e már valamit implementálnod a mindennapi munkádba az ott tanultakból?
– A program alatt számos megoldással és ötlettel találkoztunk, ami inspiráló lehet, persze nem könnyű azokat beépíteni egy adott környezetbe. Sok olyan dolgot láttunk, melynek megvalósítása sokszor pénz kérdése, és amit valószínűleg jó ideig még nem fogunk tudni saját intézményünkben is bevezetni. De mindenképp izgalmas volt látni a proaktív szemléletet, illetve olyan környezetet, ahol van lehetőség a kísérletezésre. Másképp látom például a kötetek elhelyezésével kapcsolatos tapasztalatokat, amiket az érdeklődők igényei szerint lehet kiemelni, érdekesebbé tenni.
– Hogy látod, tudsz-e a majd profitálni a kialakított határokon átívelő szakmai kapcsolatokból?
– Biztos vagyok benne, hogy a kapcsolatok és ismeretségek révén, nem csak barátságok, hanem egy erős szakmai hálózat is kialakult. Ha bármilyen kérdés vagy kérés felmerül a munkám során, akkor bizalommal tudok fordulni a kollegáimhoz és a könyvtárakhoz is.
– Ha egy mondatban kéne összefoglalnod, mit adott neked az egyhónapos ösztöndíj program, hogy szólna az az egy mondat?
– Meghatározó élmény, amely olyan határon átívelő köteléket hozott létre, ami megerősített szakmailag, emberileg és új perspektívákat nyit a munkámban.
– Volna-e még valami, amit megosztanál az olvasókkal?
– Hálás vagyok, hogy részt vehettem az ösztöndíjprogramban, köszönöm a lehetőséget és minden könyvtárosnak üzenem, hogy aki teheti, vegyen részt az ösztöndíjprogramon, nem fogja megbánni, azt garantálom.
