Sajtóműfajok, médiaműfajok
JTJ-Online órák – Jármy-Takács Judit
A rádió mint médium
A rádió auditív, hangzó, hallással befogadható médium. Fő előnye a vizuális médiával, vagyis a sajtóval szemben, hogy közvetlen, azonnali információátadásra képes. Nincs ilyen előnye azonban a televízióval, illetve az internettel szemben, amely médiumoknak köszönhetően manapság kezd háttérbe szorulni.
Az audiovizuális, hallható-látható média (a televízió és a mozi) előnye a rádióval szemben, hogy a képek révén könnyebben felkeltik és tartósabban lekötik a figyelmet. Hátránya azonban, hogy több figyelmet von el: egyszerre kell nézni és hallgatni, jobban kell koncentrálni rá. (Ezért is tilos autóvezetés közben a mobiltelefont használni, hiszen annak nyomogatása közben nem az útra figyel a sofőr.) A rádió hátránya a vizuális információ hiánya. A kép gyakran nem szorul magyarázatra. A rádióban ezért válik különösen fontossá, hogy egyszerre tömören, lényegre törően és érdekesen, figyelemfelkeltően fogalmazzanak.
A rádióadók fajtái
A rádióadóknak két alapvető típusát a közszolgálati és a kereskedelmi adók alkotják. Alapvető különbségük, hogy a közszolgálati adók működését az állam finanszírozza, a kereskedelmi adók pedig önmagukat tartják fenn. A műsorstruktúra és a műsorelemek hasonlóak a kereskedelmi és a közszolgálati adókon. Különbségek elsősorban a kivitelezésben és a hangsúlyokban találhatók. A közszolgálati adóknak mindenkihez kell szólniuk: kötelező minden politikai véleményt és (történelminek nevezett) vallást, egyházat megjeleníteniük, teret engedniük a nyelvi, etnikai kisebbségeknek. A kereskedelmi csatornák viszont egyértelműen a befogadók számának növelése érdekében állítják össze kínálatukat, hiszen elsősorban reklámok sugárzására fordított idő értékesítéséből tartják fenn magukat, márpedig a reklámidő annál többet ér, minél több befogadót ér el a reklám. Ezért műsoraikkal az átlagos befogadó igényeit célozzák meg, így a szórakoztatás hangsúlyosabban jelenik meg, mint a közszolgálati médiában, amelynek a kultúra, műveltség terjesztésében is részt kell vállalnia. A közszolgálati média kiszolgáltatottabb a fenntartó államhatalomnak, a kereskedelmi adók pedig a befogadói igényeknek, illetve azoknak a csoportoknak, amelyek fenntartásukat biztosítják.
Rádiós műfajok
A rádióműsorok a tévéműsorokhoz hasonlóan sokfélék lehetnek (pl. hírműsorok, zenei műsorok, magazinműsorok).
A nyomtatott sajtó műfajai közül többnek rádiós változata is van: ilyen a hír, a helyszíni közvetítés, a tudósítás, az interjú, a riport, a kritika és a kommentár. Nincs azonban megfelelője a nyomtatott sajtóban a krónika műfajának, amely egy adott időszak (többnyire egy hét) fontosabb történéseit foglalja össze. Sajátos rádiós műfaj a szórakoztató célú rádiójáték, amely egy történetet jelenít meg kizárólag hangok – a narrátor, a szereplők hangja, illetve effektek, zörejek, zene – segítségével. A rádió által sugározott legnépszerűbb tartalmat manapság talán a zene jelenti.
A televízió mint médium
Az első audiovizuális, a kép és hang együttes alkalmazásában rejlő lehetőségeket kihasználó médium a mozi volt, amely korábban nemcsak a szórakozás, de a hírközlés eszköze is volt. Hazánkban az 1950-es évektől kezdve terjedt el és vált egyre népszerűbbé a televízió, amely a mai napig nagyon jelentős hatású médium. A televíziós csatornák között – a rádióadókhoz hasonlóan – vannak közszolgálati és kereskedelmi, tematikus és többprofilú csatornák.
A televíziós műsoroknak hét nagy csoportját különböztetjük meg: információs műsorok, filmműsorok, kulturális/oktató műsorok, gyerekműsorok, sportműsorok, szórakoztató és promóciós műsorok.
A televíziós műfajok
Az esti híradó az egyik legnézettebb műsor az összes csatornán – nem véletlen, hogy minden adó saját arculatához igazítja a híradóját.
A televíziós hír nem egyenlő a felolvasott újsághírrel, amely mellé képeket tettek. Az újságolvasó ugyanis inkább aktív, míg a tévénéző inkább passzív befogadó.
A kereskedelmi csatornák legnépszerűbb, kiemelt fontosságú műsorai a filmek és a filmsorozatok (szappanoperák): ezek legalább az adás 50 százalékát teszik ki.
A kulturális és oktató műsorok száma a kereskedelmi adókon napról napra csökken, mivel egyre kisebb rájuk az igény. Akik ilyen jellegű műsorokat néznek, azok a tematikus adókat (pl. Viasat History, NatGeo, Nature, AnimalPlanet, Spektrum stb.) választják.
A közszolgálati adóknak kötelezettségük van ilyen műsorok sugárzása, azonban gyakran ott is a legkevésbé nézett műsorsávban vetítik ezeket. A televíziózás kezdetén ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendtek az ilyen jellegű műsorok.
A gyerekműsorok is egyre inkább tematikus csatornákra kerülnek át (pl. Cartoon Network, Minimax, Jetix stb.). Ennek az a hátránya, hogy a gyerekek gyakorlatilag egész nap folyamatosan nézhetik a televíziót, ráadásul a „gyerekcsatornák” műsorai nem mindig felelnek meg életkori sajátosságainak. Míg a gyerekműsorok egyre ritkábbak a többprofilú adókon, a gyerekeknek szóló reklámok egyáltalán nem azok: a reklámozók számára igen fontos célcsoportot jelentenek a gyerekek, akiken keresztül sokkal könnyebb megszólítani a szülőket.
A sportközvetítések legalább olyan népszerűek, mint a filmek. Az élő közvetítések jogait ugyanúgy meg kell vásárolni, ahogy a filmekét. A kiemelt sportesemények közötti reklámidő a legdrágábban eladható reklámidő.
A szórakoztató műsorok a csatorna kínálatának színesítésére szolgálnak. Ide tartoznak a különféle show- és kabaréműsorok, a tehetségkutatók, valóságshow-k, könnyűzenei adások.
A promóciós műsorok lényege, célja a nézők buzdítása egyes termékek megvásárlására. Leggyakoribb formájuk a fél-egy percnyi időtartamú reklám, azonban egyes kereskedelmi adók hosszabb promóciós műsorokat is sugároznak.
