Az elmúlt száz évben rengeteg sci-fi alkotásban helyezték a cselekményt XX. század utánra, a technikai csodák határtalan világába. Az előrejelzések azonban nem minden esetben pontosak, nem létezik még a HAL 9000 (2001. Űrodisszeia), a mesterséges intelligenciával rendelkező számítógép, amely egy egész űrhajót képes irányítani. Nincs a Föld körül keringő, embereknek otthont adó űrállomásunk, nem indítunk embereket a Marsra vagy más bolygókra a Naprendszerünkben, nincs bázisunk a Holdon. Számítógépeink még nem gondolkoznak önállóan. Nem lövöldözünk lézerfegyvereinkkel, nem vettük fel a kapcsolatot „idegen lényekkel”, és nincsenek „gondolkozó” robotjaink…
Viszont tudunk állatokat (és talán már az embert is) klónozni, elkészült az ember genetikai térképe és talán korábbi élet nyomait fedezték fel a Marson. Van nemzetközi űrállomásunk. Itt az internet, mobil eszközeink vannak. Működik az emberek azonosítása hangjuk, retinájuk, ujjlenyomatuk alapján, és bárki rendelkezhet manapság mobiltelefonnal. Kísérleti stádiumban van számos olyan csoda, amelyekről a sci-fi művekben már évtizedekkel ezelőtt olvashattunk.
Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben tekintjük tudományosnak a sci-fit? A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a sci-fi (akár irodalomról, akár filmről legyen szó) nem tudományos munka, még csak nem is tudományos ismeretterjesztés, hanem művészi kifejező eszköz. A sci-fi komolyabbik része az emberiség legalapvetőbb kérdéseire keresi a választ. Honnan jöttünk, és hová tartunk? Kik vagyunk, mi a célunk? Képesek vagyunk-e mesterséges életet, mesterséges intelligenciát teremteni? Vannak-e más értelmes lények rajtunk kívül az univerzumban? A meseszerűbb része pedig nem más, mint a hagyományos fantazy vagy mesevilág modern változata.
A valódi tudományos-fantasztikus irodalom fontos feladata, hogy tükröt tartson elénk. Ez a műfaj ugyanis valójában nem a jövőről, hanem a jelenről szól. Számos olyan problémára mutat rá, amelyet évtizedekkel előre megjósoltak – sokan mégis csak most kezdnek foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. A science fiction ugyanolyan tág fogalom, mint a tánc vagy a zene. Akkor beszélhetünk igazi sci-firől ha a tudományos téma mellett erkölcsi vagy filozófiai problémákat is feszeget. .
Mik is a leglogikátlanabb filmes tévedések?
A hang terjedése az űrben
A hang nem tud terjedni az űr légüres terében. Mégis ez a leggyakoribb hiba, amit sci-fifilm-rendezők elkövetnek. Akad néhány olyan film, amiben hallhatók hangok az űrben: Star Wars, Armageddon, Kapcsolat, A fekete lyuk, Solaris, Mars mentőakció...
Persze érthető, hogy miért is ez a legtöbbet elkövetett merénylet a fizika törvényei ellen. A filmek lényege, hogy minél több nézőt vonzzanak a mozivászon, illetve a tévéképernyő elé.
Amikor éppen egy érdekes űrcsata zajlik, bizony az a jelenet hanghatások nélkül fele annyit sem érne a vásznon…
Minden bolygónak földi gravitációja van
Gravitáció olyan kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között fennáll. Sok filmben látható, ahogy az emberek különböző bolygókon úgy sétálnak, mintha ott is a földi gravitáció lenne érvényes.
Ilyenre példa a Csillagok háborúja, ahol érdekes módon minden bolygó földi gravitációval rendelkezik. Az Alien filmek világára és a Csillagkapu sorozatra is ugyanez érvényes. És még sorolhatnám a különböző filmes, sorozatos vagy könyves példákat. Logikátlan, de a film készítőitől nem várhatjuk el, hogy a fizika kedvéért extra költségekbe verjék magukat.
Pedig a saját naprendszerünkben is egész máshogy fest a dolog. A Föld gravitációs ereje 9,807 m/s², vagyis ennél a gravitációnál tudunk sétálni a föld felszínén. Ehhez képest a Hold gravitációs ereje 1,622 m/s² , ez a Plútó esetében 0,62 m/s² , míg a Jupiter gravitációja 24,79 m/s². A Szaturnusz bolygó gravitációs ereje áll a legközelebb a Földéhez: 10,44 m/s² – csak ugye egy gázbolygón elég nehéz lehet járkálni.
De persze ennyi pontosságot egyik sci-fi filmtől se várhatunk el, hiszen sokkal egyszerűbb megoldás, ha mindenhol ugyanúgy hat a gravitáció… a lényeg úgyis a sztori.
Tűz az űrben
A forró gázok sűrűsége kisebb, és melegebbek, mint a körülöttük lévő levegő. Ezért van az, hogy a tűz lángjai felfelé törnek. Igen ám, de ha kicsi a gravitáció, akkor mi lesz?
Azt jó tudni, hogy a Földön a tűzből előtörő forró gázok nemcsak hogy felfelé törnek, hanem el is szívják az oxigént is a környezetből. Azonban a légkör és a gravitáció hiányában a gázok képtelenek emelkedni. Ezért az égési folyamat lelassul, a lángok csak alacsonyabb hőmérsékleten és csak a környezetben meglévő oxigént elégetve képesek égni.
A láng formája is megváltozik, a szokott forma helyett a láng gömbformát vesz fel. A kutatók már régóta kísérleteznek azzal, hogyan lehet tüzet gyújtani az űrben. A nemzetközi űrállomáson több száz kíséreltet végeztek már, hogy jobban megértsük a tűz űrbeli viselkedését.
Filmek, amelyekben normál lángon ég a tűz: Serenity, Napfény (2007) és az Armageddon.
A sugárfegyverek nyalábjai a fénysebességnél jelentősen lassabban terjednek
Mi is a helyzet a lézerpisztolyok és fegyverek esetében? A filmekben az efféle fegyverek „lövedéksugarainak” röppályáját szabad szemmel követhetjük végig. Pedig ez a valóságban nagyon nem így lenne. Ezeket a sugarakat gyorsaságuk miatt nem láthatnánk. Vegyük csak például a most is használatos pisztolyokat. A lövedék akkora sebességre gyorsul fel a ravasz meghúzása után, hogy nem tudjuk a golyó mozgását követni. Ugyanez lenne érvényes lézer alapú fegyver esetében.
Arról nem is beszélve, hogy a valóságban ezek nem is lennének láthatóak, mivel a légüres térben nincs miről visszaverődnie a fénynek . Különösen akkor nem, ha az űrben történne. A filmeseket viszont meg lehet érteni, miért használják ezt az effektust, hiszen így sokkal látványosabb küzdelmeket tudnak megjeleníteni.
Néhány film, amely ezt az effektust alkalmazta: Csillagok háborúja, Az utolsó csillagharcos, A fekete lyuk és a Holdkelte…
Az emberek lassan mozognak a zéró gravitációs térben
A sci-fi filmek egyik legfőbb eleme, hogy az űrhajóban az emberek lassan mozognak zérő gravitációs közegben. Azonban a tévhittel ellentétben nem azért van így, mert csak ilyen mozgásra képesek. Egyszerűen így próbálják szemléltetni a megváltozott feltételű teret.
Mondhatnánk, hogy az asztronautáknak nagyon óvatosan kell közlekedniük. Zéró gravitációs térben, ha a két kezünkben kifeszítenénk egy hajszálat, és azzal próbálnánk ellökni magunkat egy korláttól, még az is sikerülne. Azért mozognak tehát zéró gravitációban olyan lassan az űrhajósok, hogy ne tegyenek kárt sem önmagukban, sem semmilyen műszerben, hiszen a mozgás momentuma nem fékeződik le úgy, mint a Földön. Ha pedig szkafanderben vannak, annak épségére is vigyázniuk kell, mert akár az életük is múlhat rajta.
