Petőfi Sándor ars poeticája | Seregi Károly (Bornemisza Péter Gimnázium, 9. évfolyam | Magyar Nyelv és Irodalom)
Ars poetica: (gör) „ a költészet mestersége”. Tágabb értelemben minden olyan alkotást ide sorolunk, amely a költői szerepről, a költészetnek a világban betöltött helyéről, a helyes költői felfogásról szól (pl. Horatius: Ars poetica). Szűkebb értelemben egy adott költő saját költői szerepértelmezését jelenti. (Petőfi: A természet vadvirága, Radnóti: Első ecloga).
Petőfi ars poeticáinak meghatározó jegyei és összetevői a következők:
- a költőnek (költészetnek) társadalmi-politikai szerepe van
- a költészet, az irodalom nem egyesek kiváltsága
- a költő-ideál a poeta natus, a született zseni (romantikus felfogás)
- elhivatottság, vátesz-szerep
- Költészeti forradalma
A költészeti forradalom azt jelenti, hogy teljesen átalakul az addigi, líráról alkotott felfogás.
Petőfi sokat tett azért, hogy a költészet ne csak a művelt emberek kiváltsága legyen. Berzsenyi, Kölcsey vagy Vörösmarty költészete akkoriban csak kevesek számára volt érthető. Petőfi célja az volt, hogy a költészet demokratikus legyen: mindenki hozzájuthasson, megérthesse:
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
hullatja keblének mennyei mannáját. (Arany Jánoshoz)
Ezzel magyarázható költeményeinek egyszerű, közérthető stílusa. Költeményeiben nem alkalmaz bonyolult versformákat, előnyben részesíti az egyszerű, népdalszerű formát. Nyelvezete közelebb áll az akkori, hétköznapi nyelvhez, mint kortársaié. (Befordultam a konyhára, Fa leszek, ha) Ezzel beteljesítette azt a költői programot, ami már előtte kialakulóban volt: az irodalmi népiesség programját. Irodalmi programját egy Arany Jánosnak írott levelében is megfogalmazta:
„Uralkodóvá kell tenni a népet a költészetben, hogy a politikában is uralkodhasson.
Ideálja a poéta natus volt, aki született zseni:
Nem verték belém tanítók / bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak /lelkem sosem engedett. (A természet vadvirága)
Ez tipikus romantikus felfogás, illeszkedik a romantika eredetiség- (és zseni-) kultuszához. A romantika irodalmának egyik legfőbb jellemzője az egyéniség (egyéni tehetség, látásmód) kinyilvánítása. Petőfi a közösségi szereppel is összeegyeztethetőnek tartotta ezt zseni-szerepet. Az eredetiséget bizonyítják költői újításai a különböző témáiban:
- családi költészet: új téma, Petőfi írt először Magyarországon családi verseket (Pl. Egy estém otthon, István öcsémhez, Anyám tyúkja)
- szerelmi költészet: Petőfi az első a magyar költészet történetében, aki Szendrey Júliához a házasságuk után is rajongó szerelmes verseket írt. Ezekben a költeményekben a szerelmi öröm mellett (Reszket a bokor mert.., Minek nevezzelek) gyakran megjelenik a bizonytalanság is (Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél).
- Hazafias és forradalmi költészete: a hazafias költészet a romantika jellegzetes témája. Ilyen szempontból elődöknek tekinthető Berzsenyi, Kölcsey és Vörösmarty. Petőfi abban különbözött tőlük, hogy hazafias költészetében szinte végig optimista volt. A kortárs költőkkel ellentétben nem a haza romlásáról és nemzethalálról írt, hanem a jövőbe vetett bizalommal fogalmazta meg a világszabadság korát.
Vátesz-szerep, elhivatottság: Az utókor szemében úgy tűnik, túlértékelte a költő szerepét: ez a túldimenzionált költőszerep is romantikus jegy. (A költő próféta, vátesz, aki a jövőbe lát). Elképzelése szerint a költő fogja a világot egy boldogabb élet felé vezetni:
„Újabb időkben isten ilyen / lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék / a népet Kánaán felé” (A XIX. század költői)
Ez a szerep érzékenyen és ambivalensen fogalmazódik meg Az apostol című elbeszélő költeményében, ahol a főhős meghasonlik, a szerepet nem tudja összeegyeztetni a mindennapi élettel.
A Sors, nyiss nekem tért című költeményében a messiás-szerep áll a középpontban, egyértelmű bibliai utalásokkal. A világboldogító szerepért járó díj a keresztre feszítés. Ez az önként vállalt megváltó-szerep egyetlen életcélként uralja a költeményt: ez a romantikus önfeláldozás a későbbi vátesz-költőknél (pl. Ady) jelentősen átalakul, jóval tragikusabb irányt vesz.
Petőfi nagysága abban van, hogy felismerte a költészet megváltozott szerepét és funkcióját, mindenki számára hozzáférhetővé és közérthetővé tette. Petőfi stílusát utána még mintegy 50 éven keresztül utánozták, s csak egy újabb költői forradalom, a szimbolisták (Magyarországon Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő) fellépése zárta le ezt a korszakot.
