A kütyük többségét olyan lehengerlő marketing terjeszti, hogy mire észrevesszük, már be is nyomultak a gyermekszobába, jócskán belezavarva csemetéink testi-lelki fejlődésébe. Az igaz, hogy mi, miközben kocsinkat vezetjük, közben telefonálunk, rosszabb esetben olvassuk az sms-eket, hallgatjuk a híreket és még a mellettünk ülővel is szót váltunk. De az, hogy a számítógépen egyszerre több ablakban dolgozunk, közben telefonálunk, nem csak egy óránként csekkoljuk, érkezett-e e-mailünk már nem mindenki számára jelenti a természetes munkavégzést. Ezt a multitaskingot sokszor úgy éljük meg, hogy százfelé kell szakadnunk. A gyerekek másképp látják ezt az életmódot.
A párhuzamosan működő információs csatornák óriási pszichés megterhelést okozhatnak a felnőtteknek. Azok gondolkodása, érzékelési rendszere ugyanis már nagyrészt kialakult, amikor találkoztak az információrobbanással, ezért megy nekik nehezebben a használatuk. A fiatalok sokkal jobban megbirkóznak a sokféle információ egyidejű feldolgozásával, hiszen beleszülettek ebbe az újba, sőt, ők alakították ki azokat a viselkedési formákat amiknek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását és hosszú távú következményeit még nem ismerjük. A sokcsatornás tévé, a PC, tablet, a mobiltelefon, az sms, TicToc, YouTube, e-mail de legfőképp az internet korában felnövő új nemzedéket #generációnak is elnevezhetnék a társadalomtudósok. A mai fiatalok naponta 4-5 órát töltenek a kütyük társaságában, és átlagosan másfél percenként vesznek le új információt a világhálóról. Minden élethelyzetben telefonálnak, csetelnek, mellékesen filmet néznek, hallgatják a kedvenc zenéiket vagy podcastjukat.
A multitasking korában a hagyományos emlékezet egy része feleslegessé válik, sokkal kevesebb adatot kell a fejünkben tartani, mert elég, ha tudjuk, hogy honnan tudjuk azt gyorsan megszerezni. A technológia ugyanis már ma is gyorsabb, mint az emberi agy, ha az információ kibányászásáról van szó. A digitális médiumok így tehermentesítik az emberi emlékezetet, és a gondolkodási képességünk elvileg hatékonyabban használható föl az igazán fontos, kreatív folyamatokban.
Persze a valóságban a gondolkodási folyamatok sosem egyidejűleg, hanem mindig egymás után mennek végbe. Az emberi agy ugyanis nem igazán alkalmas a párhuzamos működésre, meglehetősen konzervatív a mechanizmusa. Valójában mindig csak egy dolgot csinál, utána nagyon gyorsan a következőt. Ez a gyors kapcsolási sebesség kelti bennünk azt az illúziót, hogy egyszerre több mindennel vagyunk képesek foglalkozni.
Ennek a felismerésnek a fényében a multitasking jelenséget sokan komoly veszélynek tartják, mert attól tartanak, hogy sokaknál skizoid, hasadt gondolkodáshoz, de mindenképpen idő előtti kimerüléshez, szétszórtsághoz, túlingereltséghez vezet az információs túlterhelés. Tudatunk ugyanis a minket ért információk nagy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad az mélyebb bevésés.
Abban mindenesetre egyetértenek a multitasking jelenségét felmagasztalók és annak kockázatait taglalók egyaránt, hogy az új médiumokhoz való hozzájutás vagy hozzá nem jutás nagyobb különbségeket idéz majd elő az emberek között, mint önmagában a vagyoni vagy származási eltérések. Könnyen lehet, hogy néhány évtized múlva az információs áramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők közötti szakadék olyan mély lesz, mint manapság az írástudók és az analfabéták között.
Vagyis a fejlődés nem áll meg, ahogy a két lábra emelkedésért a gerincbajainkkal fizetünk, a jólétben megtestesedünk, az információs forradalmat valószínűleg idegrendszerünk sínyli meg leginkább. Szülőként leginkább azt szeretnénk tudni, mivel szolgáljuk a gyerek javát: ha ösztönözzük vagy ha korlátozzuk az IT-korszak eszközeinek használatát?
Akármekkora változás ment végbe a világban, az iskolai tanulás lényegében ma is ugyanazt jelenti, mint nemzedékekkel ezelőtt: írott szövegeket – a tankönyveket – kell feldolgozni. Ma is csak az a gyerek lehet sikeres a tanulásban, amelyik jól tud olvasni, érti a szöveget, képes kihámozni a lényeget, azt memorizálni és írásban vagy szóban erről számot adni.
Az olvasás megtanulásához elengedhetetlen a kitartó, összpontosított figyelem, a monotónia tűrése, hiszen újra meg újra ugyanazokat a képileg nem túl izgalmas betűket kell értelmes szavakká, mondatokká összeilleszteni. Ha a kisgyerek sokat tévézik, sokat játszik a számítógépen még oly agyfényesítő programokkal, valószínűleg kevésbé lesz türelmes, kitartó az iskolai munkájában. A képernyős elfoglaltságok során ugyanis hozzászokik a túl erős ingerekhez, a képek gyors váltakozásához. Ráadásul ezek magányos tevékenységek, nem fejleszti sem a beszédkészségét, sem a szociális jártasságát.
Ezért három éves korig legjobb, ha egyáltalán nem néz tévét és nem számítógépezik. Az óvodáskorban maximum napi félóra legyen a felső határa a képernyős elfoglaltságoknak, és kisiskolás korban se töltsön egy óránál többet ilyesmivel.
