SZEMLE „Az összeesküvés-elméletek korában elgondolkodtató, nincs-e szükség a tudatos és kritikus médiafogyasztás oktatására, a különféle manipulációs technikák és kognitív csapdák felismerésének képességére. Vajon nem lenne-e nagyobb szükség állampolgári ismeretek helyett demokratikus nevelésre?”
Cikkében ezt taglalja Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója a Telex hasábjain.
Mint írja: „Természetesnek vesszük, hogy csak az ülhessen volán mögé, aki alaposan bebiflázta a KRESZ-t, majd egy tanfolyam elvégzését követően forgalmi vizsgán is igazolta az alkalmasságát. Bár az úszáshoz nem kell külön jogosítvány, azt is észszerűnek tartjuk, hogy csak az merészkedjen a mélyvízbe, akit előzőleg rendesen megtanítottak úszni. Ehhez képest különös, hogy évtizedek óta magától értetődő adottságként fogadjuk el, hogy közös ügyeink intézéséhez semmiféle előzetes képzésre nincs szükség, és nem is biztosítunk ilyenre lehetőséget.”
Írásában kitér az állampolágárrá való nevelés mellőzésének vélhető okaira, majd a a 2020-ban elfogadott alaptantervre:
„A 2020-ban megjelent Nemzeti alaptanterv aztán különösebb előkészítés nélkül, önálló tárgyként vezette be az állampolgári ismereteket. Ez kétségkívül előrelépés volt a korábbi helyzethez képest, de a tárgy ekkor is csak a nyolcadik és a tizenkettedik évfolyamon, mindössze heti egy-egy órában intézményesült. A NAT ráadásul nem tartotta fontosnak, hogy szakirányú társadalomtudományi végzettséggel rendelkező pedagógusokra bízza a tantárgy oktatását; ehelyett a hazai hagyományoknak megfelelően, mintegy jobb híján lényegében a történelemtanárokra hagyta azt. Ennél is problémásabb volt a kimeneti célok meghatározása: a készségek és kompetenciák helyett továbbra is az intézményekről és azok működéséről szóló »ismeretek«, a készen kapott »tudás«, illetve »normák« közvetítése szerepel központi helyen – olyan meglepő elemekkel kiegészülve, mint a honvédelmi ismeretek vagy a párválasztás.”
Az elelmzés konklúziója, hogy nem részleges állampolgári ismeretek tabnnítására, hanem demokráciára való nevelésre lenne égető szükség:
„A világ fejlettebb oktatási rendszereiben magát az iskolát is a demokrácia alapelvei szerint szervezik. A gyerekek hétköznapi élményévé teszik az őket érintő döntésekben való részvételt, a véleményük és a szempontjaik becsatornázását, amelynek során a pedagógusra sem megfellebbezhetetlen tekintélyként, hanem egyenlő partnerként vagy legfeljebb segítőként tekintenek.”
„Az Egyensúly Intézet felfogásában a demokratikus nevelés valójában komplex készség- és személyiségfejlesztési projekt: olyan, az autonóm állampolgári létezéshez nélkülözhetetlen kompetenciák készségszerű elsajátítását takarja, mint az önálló ítéletalkotás és a kritikus tájékozódás, a manipulációs technikák kivédése és az önreflexió, a vitakultúra és az alapvető érvelési technikák alkalmazása, az empátia és az állampolgári felelősségtudat, az együttműködési készség és a békés egyet nem értés képessége.
Kapcsolódó:
