A nyelvi rendszer – morfológia A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács és a Pannon RTV közreműködésével 2020-ban az általános és a középiskolák minden osztálya számára egy teljes évnyi tananyag kerül rögzítésre. A tanórák a YouTube-on érhetőek el a diákok szülők számára, akik szükség esetén az így létrehozott tudástár felhasználásával sajátíthatják el a tananyagot.
Tanár: Baráti Csanyiga Mónika,
Magyar nyelv és irodalom, általános iskola 8. osztály
Morfológia, avagy alaktan, a hagyományos elnevezése a szóalkotási eszközökkel foglalkozó nyelvészeti tudománynak.
Léteznek különféle pontosabb meghatározások. A Morfológia slovenského jazyka (A szlovák nyelv morfológiája) című, 1966-ban megjelent műben például azt olvashatjuk, hogy az alaktan a szavak nyelvtani formáit vizsgáló, valamint a szavak különféle alakjait leíró tudomány. A mű szerint tehát a morfológia a nyelvi rendszer alaki megjelenéseit kutatja.
Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a nyelvtant két részre osztjuk: szintaxisra, azaz mondattanra és morfológiára, amely a szófajokkal, névszói és igeragozással, melléknévfokozással foglalkozik, valamint a szóképzés szabályaival, és az ehhez használatos elő- és utótagokkal.
A fogalmat August Schleicher vezette be a nyelvtudományba 1859-ben. Az alaktannal foglalkozó nyelvész a morfológus.
A nyelvek tipológiai osztályozása is morfológiai szempontból történik izoláló, agglutináló, flektáló, illetve inkorporáló fajtákra. A morfológus egy adott nyelv szavait egy vagy több morféma együtteseként értelmezi.
