1902-ben találták meg a bolygók mozgását előrejelző ókori antiküthérai szerkezetet, egy több mint 2100 éve elsüllyedt hajó roncsai között a görög Antiküthéra szigeténél.
Az ókori világ Titanicjának nevezett, gazdag rakományt szállító hajó leghíresebb darabja volt az antiküthérai szerkezet, amelyet egyfajta antik „analóg számológépnek”, „számítógépnek”, illetve órának tartanak. Az asztronómiai számolásokra használt szerkezetre 1902. május 17-én, 40 méter mélyen bukkantak kagylóhalászok, a Küthéra és Kréta között fekvő Antiküthéránál, egy elsüllyedt római hajóroncsnál.
A szobrok, érmék, arany ékszerek, amforák után egy kagylókkal borított, négyszögletes tárgy is napvilágra került, nem nagyobb egy cipődoboznál. A rárakódott rétegektől megtisztítva kiderült, hogy ismeretlen rendeltetésű szerkezetről van szó, amelynek nyolcvankét kisebb-nagyobb darabját sikerült megtalálni, köztük vagy három tucat, különböző nagyságú fogaskereket.
Fogaskerékkel működtetett
Egy legalább 37 fogaskerékkel működtetett szerkezetet kell elképzelnünk, amely előre jelezte a Nap, a Hold, valamint az akkor ismert öt bolygószomszédunk mozgását. A naptár tárcsái mozgathatóak voltak, így a napév megfelelő negyedévéhez lehetett igazítani. A fogaskerekek óramutató karokat mozgattak. A bronzból készült tárgyon több ezer írásjel és szimbólum található.
A mechanizmussal a szakemberek nem tudtak mit kezdeni, elképzelni sem tudták, mire szolgálhatott. A múzeum laboratóriumában egy egyetemi hallgató is segédkezett a fogaskerekek tisztításában. Szpiridon Sztaszisz később régész lett. Ő volt az első, aki úgy vélte, a szerkezet csillagászati mérésekre szolgálhatott, ám ezzel kiérdemelte a szakma gúnyos bírálatát. 1958-ban egy fiatal angol matematikus kapott engedélyt a mechanizmus megvizsgálására. Derek J. Solla Price csillagászatot is tanult, és teljesen lenyűgözte a gépezet. Később, amikor a tudománytörténet professzora lett a Yale Egyetemen, több munkát jelentetett meg róla.
A szerkezet egyik táblázata tizennyolc évre előre meghatározta a holdciklusokat, egy finom fogaskerék-szerkezet leolvashatóvá tette egy holdév tizenkét szinodikus hónapját. A fogaskerekek összekapcsolásával epiciklikus, differenciál-meghajtású szerkezet jött létre, melyhez hasonlót csak 1928-ban szabadalmaztattak.
Az elülső lemezen lévő tárcsa a görög és az egyiptomi naptárt mutatta, a hátul lévők segítségével pedig a Hold mozgását és fogyatkozásainak idejét lehetett kiszámítani. A 2100 éves szerkezet segítségével jövőbeli vagy múltbéli dátumok megadása után a Vénusz-átvonulást is ki lehetett számolni. A 2006-ban indult Antikythera Mechanism Research Project vezetője, Mike Edmunds véleménye szerint a találmány elképesztő precizitással működött. Csak egy példát említve: a Hold az ellipszispályája miatt néha gyorsabban mozog az égbolton, de a szerkezet ezt is figyelembe vette a bolygómozgások előrejelzésénél.
Ki készítette?
Az antiküthérai szerkezet megalkotóját és születésének helyét sűrű homály fedi. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy a mechanikai csoda valószínűleg a görög Korinthoszban vagy a szicíliai Szürakuzában készült, s az utóbbi város híres szülöttje, Arkhimédész (i. e. 287–212) tervezte, mások szerint azonban Poszeidóniosz görög sztoikus gondolkodó, esetleg Hipparkhosz görög csillagász alkothatta. Arkhimédészt i. e. 212-ben ölték meg a rómaiak Szürakuza kifosztásakor, viszont a „mechanikus számítógépet” szállító kereskedőhajó valamikor i. e. 70 és 60 között süllyedt el, bár ez még nem zárja ki, hogy az ókor legnagyobb matematikusa készítette a szerkezetet.
Antiküthérán ma csupán 44-en élnek, de az ókor egyik legforgalmasabb tengeri útvonalának része volt. A sziget a kilikiai kalózok egyik támaszpontjául szolgált, érdekesség, hogy a tengeri útonállók egy alkalommal magát az ifjú Julius Caesart is elfogták, s váltságdíjat követeltek érte. A későbbi imperátor nem felejtette el ifjonti kalandját, s keresztre feszíttette elrablóit. (mti, tasr, wiki)
