A svéd tudós, aki rendszerbe foglalta a világot

315 éve született Carl von Linné svéd botanikus, természetbúvár, a növények rendszerezésének kidolgozója.

„Carl von Linné, eredeti nevén Carolus Linnaeus (Råshult, 1707. május 23. – Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós, orvos és botanikus. Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként.

Mondhatjuk, hogy az égiek már születése előtt elrendezték a sorsát, mivel a tudományok iránt érdeklődő atyja az udvarukban álló hársfa (svédül lind) nyomán választotta családnevéül a latinos hangzású Linnaeus nevet. Svédországban akkoriban még nem terjedt el a családnév használata.

A svéd család

Carolus tehát papi családban született és őt magát is erre a pályára szánták, de a tanulmányaiból kizárólag a botanika érdekelte. A többi tantárgyból olyan rossz volt az előmenetele, hogy a tanárai azt tanácsolták az apjának, vegye ki az iskolából. A haragos szülő azt tervezte, csizmadiát nevel a lusta fiából, hogy ha már pap nem lehet belőle, akkor lábbelit készítsen a templomba járó híveknek. A szerencse azonban az ifjú Linné mellé szegődött, amikor egyik tanára felfedezte tehetségét és segítette botanikai tanulmányaiban. Pap helyett így lett belőle orvos. 1728-ban került át a híres uppsalai egyetemre, ahol az orvoslás mellett foglalkozott növénytannal és néprajzzal is, elsősorban a lappokéval.

1732-ben az Uppsalai Tudományos Társaság megbízta, hogy utazzon Lappföldre egy tanulmányútra. Linné örömmel vállalkozott a nehéz és veszélyes útra, és 1732 májusában elindult. Leginkább gyalogszerrel tette meg a kb. 440 km-s utat, mely zord, sziklás, jéghegyekkel is borított vidékeken vezetett keresztül, szinte emberfeletti erőfeszítéseket követelt. Leküzdve mindenféle akadályt, kutatóútját fényes sikerrel zárta. A tanulmányút eredményeként adta ki 1737-ben könyvét, a Flora Lapponicát. Jegyzetei alapján előbb svéd, majd latin nyelven jelent meg az Iter Lapponicum (A lappföldi út) című munka.

1733-ban ismerkedett meg Johan Moræus doktor lányával. A doktor a Sárával kötendő házasságot úgy engedélyezte, ha Linnaeus az orvosi diplomáját Hollandiában szerezi meg. Az eljegyzés után, 1735-ben át is utazott Hollandiába, táskájában a Systema Naturae rövid kéziratával. Hamarosan doktorrá avatták és kiadták a Systema Naturae című alapművének első változatát.

Meggyőződésévé vált, hogy a virágok porzói és a bibéi lehetnek a növények osztályozásának alapjai. 1730-tól végezte első saját botanikai kutatásait az uppsalai botanikus kertben, melyet ő irányított. Megjelentetett egy kis írást a növények nemiségéről („A növények házasságának előzményei” címmel), amelyben a virágok porzóját a vőlegényhez hasonlította, a termőt pedig a menyasszonyhoz. 1736-ban adta ki Fundamenta botanica (A botanika alapjai) című könyvét, melyben a botanikai kutatás és rendszerezés alapelveit fektette le, megállapítva benne a következő, lefelé haladó rendszertani kategóriákat: birodalom (regnum), osztály (classis), rend (ordo), nemzetség (genus) és a faj (species), mint alapegységeket, valamint a változatot (varietas). Bevezette a kettős nevezéktant, a binominalis nomenklaturát, amit a növényekre 1742-től, az állatokra pedig 1758-tól kezdett alkalmazni. Az 1740-es években több kutatóúton vett részt, melyek eredményeképpen tovább árnyalta rendszertanát. A Systema Naturae 1758-as 10. kiadásában a kettős nevezéktant már 7700 növény- és 4235 állatfajra alkalmazta.

Különösen szexuális botanikai rendszere miatt intéztek ellene élénk támadásokat: rendszerét erkölcstelennek, az isteni gondviseléssel szöges ellentétben állónak tartották. Egyik nagy növényosztályát, a virágos felsőrendűeket „Phanerogamae”-nak, azaz nyilvánosan közösülőknek, a másik nagy osztályt, a virágtalan, spórás növényeket pedig „Gymnospermae’”-nak, illetve „Gymnogamae”-nak, azaz rejtve közösülőknek nevezte el. Ugyanakkor megalkotta a Monoclinia (egyetlen ágyúak) növénycsoportját, amelyben „… a férjek és a feleségek egyetlen ágyban örvendeznek” (Mariti et uxores uno eodemque thalamo gaudent), míg a Didinia (kétágyúság) csoportba tartozók esetében „… férjek és nők különböző ágyakban örvendeznek”(Mariti et feminae distinctis thalamis gaudent). Ő vezette be a hím és a nőstény ma használatos írásbeli jeleit: előbbire Mars isten pajzsát és lándzsáját, míg utóbbira Vénusz kézitükrét.

A rendszertani munkálatok közepette sem hagyott fel az orvosi gyakorlattal. Próbálkozott a vérbaj gyógyításával, nagy jelentőséget tulajdonított a dietetikus kezelésnek, felismerte a sport egészségügyi jelentőségét, újabb gyógynövények alkalmazásával kísérletezett és tudatában volt a természetvédelem szükségességének. 1765-ben Svédországban elsőként ismerte fel a szakmai betegségeket és megsejtette a mikrobák létezését, mint a betegségek okozóit. Orvosként is kitűnt mint a betegségek tudományos rendszerezője, a betegségek osztályozásával a Genera morborum (A betegségek féleségei) 1759 és 1763-ban kiadott munkáiban foglalkozott. Korát messze megelőzve gondolkodott a biológiai védekezésről, így írt 1756-ban: „Minden rovarnak megvan a maga oroszlánja, amely üldözi és irtja. A növények megtisztítása céljából ezeket a ragadozó rovarokat kellene megszelídíteni és óvni”.

Érdeklődése nem ismert határokat, mindenféle közéleti téma foglalkoztatta. Tanügyi reformokat hirdetett és küzdött a protekcionizmus ellen. Élesen bírálta a vagyoni és társadalmi különbségeket. Híve volt a patriarchális, egyszerű életnek és ellensége minden külföldről, drága pénzen behozott fényűzési cikknek. Gyakran panaszkodott a társadalmi erkölcsök züllése miatt, megállapítva, hogy megváltoztak a régi fogalmak: a fukarság most spórolás, a fennhéjázás furfangosságot, a rosszaság komolyságot, a cselszövés okosságot, a szemtelenség pedig őszinteséget jelent.

 

 

Linné úgy vált a nemzetközi tudomány máig meghatározó alakjává, hogy közben képes volt egyrészt befogadni a lapp kultúrát, másrészt képes volt egy életen át következetesen ragaszkodni a svéd nemzeti tudományossághoz. Diákként sem fogadta el az akkor vezető tudományos nemzetek (franciák, hollandok, angolok) kecsegtető ajánlatait, tanárként tanítványok seregét nevelte Svédország szellemi szolgálatára, elismert tudósként világhatalmak uralkodóinak meghívását utasította vissza. 1839-ben ő lett az akkor alapított Svéd Tudományos Akadémia első elnöke. Adolf Frigyes svéd király 1761-ben érdemei elismeréseként nemesi rangra emelte, ettől fogva használta a Carl von Linné németes névformát.

Linnének legendás igényessége és szigorúsága ellenére különleges tanári adottságai voltak. Komolyan vette a fiatalokkal való munkát, de az „Interpone tuis curis interdum gaudia” jegyében, azaz az oktatás gondjai között is mindig megtalálta és nagyra értékelte az örömöket, a szórakozást. A természetben tett gyűjtőutak végén a hagyomány szerint „Vivat Linnaeus!” kiáltással búcsúztak tőle tanítványai. Ezek közül a hallgatók közül kerültek ki a Linné-apostolok is, akik szertevitték mesterük hírét a világba, és elhozták neki onnan legújabb kutatásaik eredményeit.

Hogy mennyire rendkívüli volt Linné munkája, az abból tűnik ki, hogy addig az állatok és növények elnevezése nem volt egységes, sokszor még az egyes tájegységeken belül is eltérő formákat használtak. Ennél is zavarosabb volt, hogy például magyar nyelvterületen is félreértésre okot adó neveket alkalmaztak, így a tiszavirág nem növény, hanem egy kérészfaj, a tengeri rózsa sem szúrós növény, hanem csípős állat (ún. csalánozó), a bölömbika pedig nem patás állat, hanem madár. A különböző nyelvterületen használt elnevezések még tovább fokozták az általános zűrzavart. Ráadásul a 18. században a földrajzi felfedezéseket követő és azokhoz kapcsolódó utazásokról tengernyi új növény és állat példányai kerültek Európába, amelyeket el kellett nevezni és rendszerbe kellett foglalni. Linné a természet három birodalmát: az ásványok, a növények és az állatok birodalmát különítette el, nem véletlenül csúfolódtak a kortársai azzal, hogy Isten a világot megteremtette, Linné pedig rendszerezte. Az ásványoknak szerinte csak testük van, de nem élnek és érzékelésük sincs. A növények élnek és van testük, de nem érzékelnek. Az állatoknak már érzékelésük is van, sőt mozogni is képesek. A Systema Naturae című munkájában tehát megteremtette a modern rendszerezés alapkategóriáit és a kategóriák hierarchiáját.

Néhány példa arra, hogyan működik a gyakorlatban Linné rendszertana.

Állatok esetén ilyen a besorolás:

Ország: állatok (Animales)
Törzs: gerincesek (Vertebrata)
Osztály: emlősök (Mammalia)
Rend: cetek (Cetacea)
Család: delfinfélék (Delphinidae)
Faj: kardszárnyú delfin (Orcinus orca)

Növények esetén a következő a tagolás:

Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Osztály: Kétszikűek (Dicotyledonopsida)
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Ebszőlő (Solanum)
Faj: Burgonya (Solanum tuberosum)

A mai gondolkodás számára nehezen elképzelhető, hogy mekkora megrökönyödést, milyen éles elutasítást válthatott ki Linnének egyik legbátrabb – és az evolúciós gondolat szempontjából fontos, de például a kreacionizmus által ma is élesen elutasított – állásfoglalása az embernek a természet rendszerében elfoglalt helyével kapcsolatban. Már a Systema naturae 1735-ös kiadásában is az állatvilág körébe utalta fajunkat, majd e munka 10. kiadásában (1758) a Négylábúak (Quadripedia), Emberszabásúak (Anthropomorpha) csoportjába sorolt három nemzetség (Bradypus, Simia, Homo) diagnózisában a Homo nemzetséget az önmegismerés képességével jellemezte (Nosce te ipsum).

A Linné-hagyományok Kárpát-medencei magyar nyelvű meghonosítása terén ki kell emelni Földi János nevét, aki 1755-ben született Nagyszalontán. Szegény családból, árva gyerekként jutott be a debreceni kollégiumba, majd Pesten orvosi diplomát szerzett. Hajdúhadházon folytatott orvosi praxisa mellett foglalkozott irodalommal és természettudománnyal, gyűjtötte a népi növényneveket. Fél évvel halála után, 1801-ben jelent meg Pozsonyban „Természeti história. A Linné Systemája szerént. Első tsomó. Az állatok országa” c. könyve, melyet két idézet nyit, egyik a Zsoltárok Könyvéből, a másik Linnétől. Földi a bevezetőben felpanaszolja, hogy bármilyen hasznos az állam számára a „természeti história” ismerete, az Magyarországon nem számít a tudományok közé, és „kivált született Nyelvünkön, ennek még Embryója is alig termett meg!” A szerző 15 éven át gyűjtötte az állatok magyar elnevezését, és előre figyelmezteti olvasóit: „Ne is mondja itten, sem az ótsárló és betsmérlő, sem a’ dologban igen járatlan, azon szokott szavát: ezt a’ Nevet soha sem hallottam, hanem gondolja utána, ’s feleljen meg magának: de talám nem is jártam annyit utána, mint ez az Író.”

Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihálynak a Linné-centenárium évében, 1807-ben jelent meg Debrecenben a „Magyar fűvész könyv. Melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmerésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént” című munkája, mely már a címében jelzi a korszakváltást. A kötetben található a Linné-féle „szexuális szisztémának” technikailag máig legáttekinthetőbb magyar összefoglalása – A Növevények Seregeinek Táblája cím alatt. Ez a tábla didaktikai értékeit tekintve kiállja az összehasonlítást a Linné saját könyvében szereplő tábláival is.

Linné a maga korában és máig hatóan jelentős számos területen, úgymint egységes elvek kidolgozása az élővilág változatosságára vonatkozó információk gyűjtésében, a feldolgozásában és az egyetemes szakmai tájékoztatásban, ide értve a nevezéktant (kettős fajnevek – binominális nómneklatúra), a rendszerezést/osztályozást; a mesterségestől a természetes rendszerezés felé való törekvés, a fennmaradásért való küzdelem megsejtése; a nemi jellegek vizsgálata; faj- és nemzetséghibridizációs kísérletek; élő és élettelen környezet viszonya, táplálkozási láncok, a természet ökonómiájának felismerése; napi és évszakos bioritmusok kutatása. Ilyen volt továbbá a nemzeti oktatáspolitika, utánpótlás-nevelés (Linné-apostolok); nemzeti tudománypolitika, valamint a betegségek első tudományos rendszerezése. Az életjelenségek kutatása szempontjából megfelelő Linné–Celsius-féle hőmérő elkészítése során Linné javaslatára rendelték a 0 C^o-ot a víz fagyáspontjához, a 100 C^o-ot pedig a forráspontjához, tehát lényegében neki köszönhető a hőmérő ma is használt beosztása. Ezeket az érdemeket, melyek közül akár egy is elég lett volna nevének fennmaradásához – fiatalkori útjaitól eltekintve – egy viszonylag eseménytelen életút során, hihetetlen természetszeretettől, hivatástudattól és munkatempótól hajtva vívta ki magának. A hajnali órákban kezdett dolgozni, innen ered gyakori mondása: Aurora musis amica, azaz hajnal a múzsák barátnője.

Carl von Linnének hammerbyi birtokán őrzött gyűjteményeit – az ifjabb Linné halála után –1784-ben Sir James Edward Smith vásárolta meg Linné özvegyétől, és szállíttatta gyorsan Angliába, egy olyan időszakban, amikor a svéd király éppen külföldön tartózkodott. Állítólag amint a király hazatérve erről a vásárlásról értesült, menten hadihajót küldött Smith után, de az akció elkésett. A Linné-gyűjtemények Londonba kerültek, és végül ennek a hagyatéknak a megőrzésére szerveződött a Londoni Linné Társaság (The Linnean Society of London). Munkájának eredménye máig ható, tudományos tevékenysége sokszínű, munkabírása és érdeklődése pedig határtalan volt. Az ő hatására indult meg Magyarországon a rendszerező és a gyűjtőmunka, a Lappföldön végzett kutatásait a magyar természettudósok is felhasználták, híres magyar követői, mint Kitaibel Pál elérték, hogy a 19. század elejére hazánkban is a Linné rendszertana alapján végezzék a besorolást.

A BEJEGYZÉST ÍRTA: GÖNCZI ANDREA

Forrás: TGYO Blog

Bibliográfia:

Linné von, Carl: Nomenclator Botanicus enumerans plantas omnes in systematis naturae edit. XII. specier. plantarum edit. II. et mantissis binis. Lipsiae, MDCCLXVII.
Linné, Caroli: Systema Naturae, per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Vindobonae, MDCCLXVII.
Linné, Caroli: Systema Naturae, per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species cum characteribus, et differentiis. Tomus III. Vindobonae, MDCCLXX.
Diószegi Sámuel – Fazekas Mihály: Magyar fűvész könyv. Melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmerésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. Debreczen, 1807.
Földi János: Természeti história. A Linné Systemája szerént. Első tsomó. Az állatok országa. Pozsony, 1801.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_von_Linn%C3%A9  [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
Móczár László: 300 éve született Carl von Linné (1707–1778) [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
Váczy Kálmán: CARL LINNÉ (1707-1778) a természet rendszerezője. Vallomásai műveiről. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1997. [letöltés dátuma: 2019.01.14.]

A képek forrása:

1. kép. Az ifjú Linné a lappföldi úton. [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
2. kép. A Systema Naturae első kötetének 1767. évi kiadása a Klimo Könyvtár gyűjteményében. E.III.8
3. kép. Linné Systema Naturae-jának egyik oldalpárja az 1770-es kiadásból. E.III.10
4. kép. Linné rajza a jegyzetfüzetében. [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
5. kép. Linné: Nomenclator Botanicus. MM.III.52
6. kép. Linné háza Uppsala közelében. [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
7. kép. Linné aláírása.[letöltés dátuma: 2019.01.14.]
8. kép. Az Ifjú Linné szobra Uppsala közelében. [letöltés dátuma: 2019.01.14.]
9. kép. Linné ifjúkori kéziratának címlapja.[letöltés dátuma: 2019.01.14.]
10. kép. Az emberi nem tagolása Földi János Természeti história c. munkájában. 47-48. old. BF 111181
11. kép. A Természeti história címoldala és a két mottó Földi János könyvének elején. BF 130434
12. kép. A növények besorolása Diószegi és Fazekas könyvében. 11. old. BF 111181
13. kép. Carl von Linné.[letöltés dátuma: 2019.01.14.]