Tamás Erzsébet, a Rozsnyói Városi Hivatal oktatási osztályának vezetője a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének áprilisi országos konferenciáján azt vázolta fel, hogy hogyan lehet elérni a magyar iskolák fenntarthatóságát és hogyan lehet biztosítani a minőségüket.
A magyar iskolák csaknem háromnegyedét fenyegeti a bezárás, ha a fenntartó nem biztosítana számukra megfelelő pénzügyi hozzájárulást. Iskolák megmaradásában főleg a diákok létszámának van szerepe. A legtöbb kiadással a kis, olykor tíz fő alatti iskolák működtetésére megy el, de összefogással sokkal könnyebben és olcsóbban lehetne megtartani őket.
A kvótarendszer miatt az iskolák fenntarthatóságának legfontosabb alkotóeleme az elégséges számú diák, de szerepe az iskolák anyagi és technikai felszereltségének, illetve a pedagógusok képzettségének is. Tamás Erzsébet előadásában rámutatott, hogy míg a régióban az utóbbi kilenc évben a szlovák alapiskolákat látogató diákok száma jelentősen emelkedett, addig a magyar iskolát látogató diákok száma már nem érte el a korábbi szintet sem, sőt, ez az alacsonyabb szám erősen stagnál. Sok olyan iskolánk van, melyek 50 fő alatti diáklétszámmal működik, de az 51-100 között mozgó diáklétszámú iskolából is 31 van és csak 37 olyan iskola van, ahol a gyerekek létszáma e fölött van. A nagyon kis, egymáshoz közel lévő iskolák esetében megoldást jelenthet az oktatási törvény kínálta lehetőség, az úgynevezett klaszter, amely az iskolafenntartók egyfajta szövetségét, összefogását jelenti.
Ez nem ugyanaz, mint az iskolaközpontosítás, van közöttük egy lényeges különbség. Amíg a központosított iskolákban, minden szervezeti egységet – óvodát, iskolát, középiskolát – össze akarjuk vonni, akkor előbb ki kell venni ezeket az iskolahálózatból, meg kell őket szüntetni, végül bejegyeztetni az egészet, mint új intézményt. Természetesen ilyenkor „új” iskolatanácsokat kell létrehozni, és új igazgatóválasztásokat kell tartani. Ez adminisztratív szempontból nagyon hosszadalmas és időhöz kötött folyamat. Bár a középiskolákat egyelőre nem lehet bevonni az iskolai klaszterbe, rajtuk kívül minden más oktatási intézményt, például művészeti alapiskolát, napköziotthont stb. már igen.
„Ebben az a jó, hogy itt az önkormányzatoknak nem kell feladniuk a korábbi jogköreiket, fenntartásuk alatt marad az iskola, létrejön az a szövetség, amelyben azonos partnerként, egyforma jogaik lesznek. Úgy gondolom, ez a jövő, ebben kellene gondolkodniuk a fenntartóknak”
Rozsnyói helyismeret
Rozsnyó városa 2019-ben kezdett el dolgozni a város új oktatási koncepcióján, egy kérdőíves felmérés segítségével feltérképezték a pedagógusok, a szülők és az alapiskolák felső tagozatos diákjainak véleményét, majd tanulmányban dolgozták fel az adatokat. A tanulmány specifikusan a régióban folyó oktatással, annak egyéb lehetőségeivel és igényeivel foglalkozott.
A felmérésből egyebek mellett kiderült, hogy a rozsnyói óvodákban és iskolákban a gyerekek és diákok 46 százaléka nem rozsnyói, a környező településekről járnak be.
Így járási székhelyként nemcsak a város számára készítettek koncepciót, de a régiónak is. „Többek között azért is fontos ez, mert a környező településekről beiratkozó elsős és ötödikes gyerekekről az iskolának minél többet kellene tudnia, nagyon fontos volna a kisiskolákkal való együttműködés elmélyítése; ismerni, milyen elvárásai voltak a kisiskolának, hogy ezáltal is minél könnyebbé tegyük a gyerekek számára az átmeneti időszakot az új iskolában. Rozsnyón ez a fő cél” – magyarázta Tamás Erzsébet.
Drozd Milán felvételei.
