Ez év júniusa a hajnali égen egy elképesztően ritka együttállást tartogat: június 17–28. között együttáll a Naprendszer összes bolygója! Ilyenre legutóbb több, mint ezer éve, 947-ben volt példa, most június végén láthatjuk. Ha lemaradunk róla, legközelebb 2492 áprilisában lehet ilyenhez szerencsénk. Ha megérjük. Említeni se kell, hogy ne maradjunk le róla, bármennyire korán is kell kelni hozzá! Az együttállás további különlegessége, hogy az 5 szabad szemmel is látható bolygó pontosan olyan sorrendben lesz a Naptól kiindulva az égen, ahogyan azt a Naptól való távolságuk szerint már iskolában megtanultuk: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz.
A Disney, Marvel és egyéb filmeken felnőtt nemzedéknek bizonyára azonnal az jut eszébe, hogy Hádész visszatér az Olümposzról a pokolba, ahol a párkák elmondják neki, hogy egy bolygó-együttállás során kiszabadíthatja a titánokat, legyőzheti Zeusz-t és ő lehet a világ ura – csak egyvalaki állhat az útjába: ha Hercules még életben lesz…
Együttáll a Naprendszer összes bolygója!
A június végi pirkadó égen az ekliptika síkján lazán felfűzve szépen sorban kelnek majd fel a bolygók: A sort éjfélkor a Szaturnusz kezdi, majd távcsővégre kaphatjuk a Neptunusz halvány sötétkék korongját. Ezután megcsodálhatjuk a Jupiter felhősávjait. Majd a Mars következik, nagyon apró, de fényes vörösben táncoló koronggal kápráztat el. A legnagyobb kihívás az észlelő számára az Uránusz kékeszöldes apró korongjának megtalálása lesz. A hatalmas Hold sarlója is felkúszik a hajnali égre. Utolsó előttiként 3:30-kor a fényesen ragyogó Vénusz következik a már világosodó égen. Legvégül megpróbálkozunk a Naphoz már nagyon közeli Merkúr távcsővégre kapásával is.
Miért is olyan ritka egy ilyen együttállás?
Ennek több oka is van:
- Gondoljunk a legkülső bolygókra: az Uránusz 84, a Neptunusz pedig 165 év alatt kerüli meg a Napot, így ha egyszer elkezdenek távolodni egymástól, több mint másfél évszázad múlva érnek ismét egymás mellé.
- Ahhoz pedig, hogy az összes többi bolygó is éppen ugyanakkor legyen nagyjából egy irányban, még többet kell várnunk.
- A Nap helyzete kritikus: még ha a bolygók szépen fel is sorakoznak egymás mellé, könnyen lehet, hogy a Nap is be szeretne állni a sorba – ha csillagunk a bolygósor közepére férkőzik, semmit nem fogunk látni a bolygókból, hiszen azokat elnyomja a napfény ragyogása.
Ha szabad szemmel és binokulárral nézelődünk, érdemes 3:00 körül elkezdeni a megfigyelést, még szinte teljes sötétségben. Ekkor a Neptunuszt és az Uránuszt is megtalálhatjuk még binokulárral. Az együttállás talán 3:30-kor lesz a legszebb, ekkor a pitymallat már megvilágítja az eget. Mindenképp érdemes azonban 4 óráig várni, hogy a Merkúr is becsatlakozhasson, ekkor is 2-3 fok magasan lesz csak az égen.
Ha távcsővel is észleljük a bolygókat, kezdjük korábban a megfigyelést, legkésőbb 2:00-kor. A Szaturnuszt és a Neptunuszt ekkor az elején meg tudjuk figyelni, majd jöhet sorban a Jupiter és a Mars. Legpontosabban az Uránuszt kell időzítenünk: 3:10 körül még alig 5-8 fok magasságban jár, de ekkor még szinte teljesen sötét az ég.
Az együttállás meglehetősen lazának számít, a nyolc bolygó 105 fokos látószögű egyenes mentén sorakozik az égen. A Jupiter–Mars páros 12 fokra, a Merkúr és a Vénusz 10 fokra lesznek egymástól. A bolygósor így szabad szemmel mutatja a legszebb látványt. Érdemes elmerengenünk az egyes bolygókat és azok hatalmas távolságait látva Naprendszerünk óriási méretein és briliáns dinamikáján. (svabhegyi)
