Ezek a magvak tudnak járni!
Sok ősi fűféle, például ez a vadzab, rendelkezik egy trükkel, amely biztosítja, hogy magjaik a tökéletes helyre kerüljenek.
Minden egyes magfej tetején két hosszú nyúlványt, az úgynevezett sörtét visel, és amikor a mag a földre hullik.
Ezek a gyökerek valami igazán rendkívüli dolgot tesznek.
Járnak!
A sörték a nap folyamán kiszáradva összecsavarodnak, majd amikor megnedvesednek, kicsavarodnak.
Apró szőrszálakkal belekapaszkodik a talajba, így a magot tovább tudnak haladni. A magok addig haladnak végig a talajon, míg végül találnak egy sziklát, amely alá elbújhatnak, vagy egy repedést, ahová befúrhatják magukat.
Ez az alkalmazkodás a növény számára rendkívül hasznos, de számunkra nem, mivel nehéz begyűjteni a magokat, amikor azok leesnek és elsétálnak…
Ezért őseink a termesztéshez inkább olyan növényeket választottak, amelyek magjai nem hullanak le, nincsenek lábaik, és nem ássák be magukat elérhetetlen helyre. Azokat az egyedeket választották ki, amelyek energiájukat a sokkal nagyobb magok kifejlesztésére fordították. Ilyen szoros kapcsolatok alakultak ki az egész világon, és hozták létre azokat a növényeket, amelyek ma a mi haszonnövényeink.
