A NASA James Webb űrteleszkópjának első képe a távoli világegyetem eddigi legmélyebb és legélesebb infravörös képe a SMACS 0723 galaxishalmazról készült, részletekben bővelkedő felvétel. Több ezer galaxis – köztük az infravörösben valaha megfigyelt leghalványabb objektumok – jelent meg először a Webb látómezejében. A hatalmas univerzumnak ez a szelete egy olyan égboltfoltot fed le, amely körülbelül akkora, mint egy homokszem, amelyet valaki a földön egy karnyújtásnyira tart a szemétől.
A kép olyan részletességgel mutatja a világűrt, ami eddig elképzelhetetlen volt. A képen galaxisok ezrei – köztük a valaha megfigyelt leghalványabb ilyen objektumok – láthatók.
Jó tudni, hogy ezek a képek nem a valóságot mutatják. A világűrben lefényképezett dolgok képei nem az emberi szem által érzékelt tartományban készülnek. A színes képek sokkal inkább műalkotások, mint sivár tudományos felvételek, amik a valóságot mutatják. Mivel a csillagászok a lehető legtöbb fényt szeretnék összegyűjteni, a kameráik a fény széles spektrumára érzékenyek, majd ezt követően lehet különböző, kamera elé helyezett filterekkel szűrni a sávszélességet. Ennek eredményeként a csillagászati felvételek szinte mindig fekete-fehérek. Hogy színes eredményt kapjunk, a fekete-fehér képeket mesterséges színskálával kell ellátnunk, hogy megkaphatjuk az „eredeti” látványt. Gondos munkával a „valódi szín” is elérhető. A sajtóban megjelenő végeredmény szinte minden esetben nem az eredeti állapotot tükrözi, ezt a szándékos torzítást pedig National Geographic-hatásnak hívják.
Ezek egy része ugyanakkor torz módon vagy akár többszörözve jelenik meg benne, aminek oka az, hogy a SMACS 0723 egy olyan óriási tömeget képez, ami már észlelhető módon hajlítja meg maga körül a teret – ezzel pedig a fény útját is –, az einsteini relativitáselmélet értelében (gravitációs lencse).
A James Webb űrtávcső
A James Webb űrtávcső (angolul: James Webb Space Telescope, rövidítve JWST, korábban NGST, azaz Next Generation Space Telescope – „következő generációs űrtávcső”) egy 6,5 méter átmérővel rendelkező, infravörös űrtávcső. Át fogja venni a Hubble űrtávcső (ami egyébként működésben marad) helyét, mint a NASA legfontosabb asztrofizikai projektje, a valaha épített legjobb űrteleszkóp. Érzékeny műszereinek köszönhetően képes lesz a legtávolabbi objektumokat és eseményeket megfigyelni az világegyetemben, mint az első galaxisok kialakulását. Közösen építette meg és működteti a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség. 2002-ben nevezték el James Webbről, a NASA második igazgatójáról. Indítását először 2018-ra tervezték a Guyana Űrközpontból, de a dátum a teszteredmények többszöri analizálása, valamint a teleszkóp bonyolult összeszerelése, összeillesztése miatt először 2019-re tolódott. A távcső indítására 2021. december 25-én került sor 12:20-kor (UTC szerint), a Guyana Űrközpontból, Dél-Amerika északkeleti partjáról. A projekt irányítását a Goddard Űrközpontból végzik.
A tervek szerint a NASA július 12-én, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor fogja bemutatni az első tudományos képeket, amelyeket a James Webb űrteleszkóp készített. Hogy ezeken mit fogunk látni, arról csupán egy rövid felvezetést kaptunk eddig, a szervezet azonban most azt is elárulta, hogy mely területekre fókuszált az eszköz.
A NASA tudósai azt ígérik, a kedden érkező képekkel példátlan mélységben láthatunk majd bele a világegyetembe.
A James Webb első megfigyelésének célpontjai az alábbiak voltak:
- Az Éta Carinae-köd: ez az egyik legfényesebb – gáz és porfelhők alkotta – köd. 7600 fényévre van a Földtől, Hajógerinc csillagképben (Carina). Magyarországról nem, csupán a déli féltekéről figyelhető meg.
- WASP-96 b: egy hatalmas, a Földtől 1150 fényévre található extrém forró exobolygó, és az első olyan ismert planéta, amelynek nincsenek felhői. Tömege nagyjából akkora, mint a Szaturnuszé. A gázbolygó spektrumképét készítette el a JWST
- NGC 3132 planetáris köd: a Vitorla csillagképben, nagyjából 2000 fényévre található a Földtől, és egy haldokló csillagot ölel körbe.
- Stephan’s Quintet: az első olyan felfedezett galaxiscsoport, melynek tagjai hatnak egymásra. A Pegazus csillagképben található, öt galaxis alkotja – közülük négy valószínűleg össze fog olvadni.
Emellett a teleszkóp a gravitációs lencsehatást is kihasználja arra, hogy távoli világokat nézzen meg közelebbről.
