A Telex cikksorozatot adott közre a bullyingról, hogy a szülők és a pedagógusok is minél többet tudjanak meg a jelenségről, és hogy minél kevesebb gyereknek kelljen átélnie a kortárs zaklatást.
Leírták általánosságban, megkérdezték a szakértőkkel, megnézték, hogyan működik az interneten, olvasóik történeteit látva pedig sokszor összeszorult a szívük, mint azt Vincze Barbara írja összefoglalójában.
Miután több irányból körbejárták a témát, felvillantották a lehetséges megoldásokat szülőknek és pedagógusoknak is. Érdekes elolvasni, a kiemelt mozzanatok remélhetőleg meghozzák hozzá a kedvüket, kedves Olvasóink.
A bevezető cikket itt, a tanulságos történeteket a lap ezen cikkében olvashatják végig.
»Miért is olyan veszélyes, ha felüti a fejét a bullying?
Fontos leszögezni, hogy a bullying nem a gyerekközösségek hétköznapjainak „természetes velejárója”, ez csak az egyszerű, törvényszerűen megjelenő konfliktusokra igaz. Érdemes persze tudni, mi micsoda: a bullying kifejezést általában az olyan rendszeresen visszatérő verbális vagy tettleges erőszakra használják, ami a kortárs gyerekcsoportokban a gyerekek között jelenik meg. A legjellemzőbb eszközök a megalázás, a csúfolódás, a kiközösítés, a fizikai erőszak. Az ismétlődés a bullying fogalmának mindig fontos eleme volt, ám az internetes bántalmazás vagy más néven cyberbullying elterjedése hozta magával az ismétlődés kritériumának hígulását: ma már egyetlen megalázó esemény is minősülhet bullyingnak.
Egy bullyinghelyzetben többnyire három szereplőtípus fordul elő: az elkövető, az áldozat és a passzív szemlélő(k). A kutatások szerint egyik szereplő sem érzi jól magát a szerepében, különböző mértékben, de mindenki szenved.
Dr. Jármi Éva pszichológussal, az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusával, a bullying egyik legnagyobb hazai szakemberével órákon át beszélgettünk a kortárs közösségi zaklatás természetéről, a vele készült interjúnkat itt tudja elolvasni. Emeljünk ki három témát innen is:
-
- a bullying egyik legfőbb motivációja a státuszszerzés a bully, azaz a bántalmazó részéről. Kulcsszó pedig az erőfölény, ami nagyon sokfajta lehet, így lehet létszámfölényből fakadó is. Van, amikor teljesen egyértelmű, ki a bully, azaz a bántalmazó, és az ő fölénye lehet egyszerű testi fölény is, de olyan is van, amikor például egy menő státuszú lány kezd ki egy újonnan érkező lányt, akinek nincs még státusza a csoportban;
- hogy kiből lesz bully vagy áldozat, sok mindenen múlhat, nem kizárólagosan, de meghatározó a gyerek lelki beállítottsága, a család, az óvoda vagy iskola és az adott ország társadalmi normája is;
- az óvodai bullying az iskolai előképe, de a gyerekek fejlettségi szintje miatt még teljesen más. Megjelenik a csúfolás, kirekesztés, az a fajta barátságrombolás, amikor valaki azt mondja a másiknak, hogy „te nem barátkozhatsz vele, mert akkor én nem leszek veled jóban”. Kevésbé jellemző, hogy egy gyereknek egyetlen kipécézett áldozata lenne, plusz sokkal stabilabb a bántalmazó szerepe, akinek a cselekedete több gyerekre irányul. Hatalmas probléma, ha valaki rászokik erre az óvodában, mert továbbviszi magával a stratégiát.«
„A bullying és cyberbullying egy olyan jelenség, amelynek fő célja a dominancia megszerzése és megtartása egy közösségben. Ez egy természetes ösztön, így azt nem eltüntetni kell, hanem a helyes irányba terelni. Ehhez azonban szükséges a téma interdiszciplináris megközelítése, hiszen önmagában a pszichológia, pedagógia vagy éppen a jogtudomány nem tud hatékonyan beavatkozni. E területek egymásra épülve, egymással kölcsönhatásban működve képesek csak felvenni a harcot a bullying és cyberbullying egyes formáival. Ebből kifolyólag nagyon jó érzés megtapasztalni az elmúlt évek fejlődését, hiszen hét-nyolc évvel ezelőtt még szinte alig, napjainkban pedig széles körben ismert, hogy ez a jelenség létezik, és foglalkoznunk kell vele” – zárja az összefoglalót Dr. Pongó Tamás egyetemi adjunktus véleménye a kérdésről.
