390 esztendeje annak, hogy 1632. október 24-én a németalföldi Delftben megszületett Anton van Leeuwenhoek holland természettudós, a mikrobiológia megteremtője, a hímivarsejtek felfedezője.
A kereskedőcsaládból származó ifjú nem szerzett felsőfokú végzettséget, anyanyelvén kívül nem beszélt más nyelven, de még vagyona sem volt. Ügyességével, szorgalmával és végtelen kíváncsiságával mégis a mikrobiológia egyik úttörőjévé vált.
Gyermekkorában Warmond város egyik iskolájában tanult, majd nagybátyjával Benthuizenben élt. Feltehetően először akkor találkozott a nagyítóval, amikor 1648-ban textilkereskedő szakmát sajátította el. Akkoriban a nagyítót a minőségellenőrzésre és a szálsűrűség számolására használták a textiliparban. A húszas éveinek elején tért vissza szülővárosába, ahol később egy kisebb hivatali tisztséget kapott, így volt állandó anyagi bevétele. Valamikor 1668-ban megtanult lencséket csiszolni, és elkezdett egyszerű mikroszkópokat készíteni. A mai összetett mikroszkópokkal ellentétben ezek csak nagyon erős nagyítók voltak, melyek egy része 270-szeres nagyításra volt képesek. A források szerint Anton van Leeuwenhoek több mint 500 ilyen mikroszkópot állított össze, melyből napjainkig alig maradt fenn néhány. Az eszköz lencséjének fókuszát két csavarral lehetett beállítani, ami nagyon sok megvilágítást és türelmet igényelt.
A tudományos megfigyeléseit az inspirálta, mikor meglátta Robert Hooke angol polihisztor Micrographia (1665) című illusztrált könyvének egyik példányát, amely annak idején nagyon népszerű volt.
1673-ban jelentette be a londoni Királyi Társaságnak (Royal Society) az első eredményeit többek között a méhek szájszervének megfigyeléséről. A társaság 1680-ban teljes jogú tagjává választotta a holland természettudóst. 1676 körül kezdte el a vizek tanulmányozását, ekkor meglepődve észlelte az apró élő organizmusokat. A felfedezését levélben tudatta a Királyi Társasággal, amelynek tagjai közül többen kétségbe vonták állításait. Később Robert Hooke megismételte a kísérletét, és eloszlatva az aggályokat megerősítette Leeuwenhoek felfedezését.
Végtelen kíváncsiságának köszönhetően mindent, amit lehetett a mikroszkópja alá helyezett, így lelt rá a mikroszkopikus fonálférgekre és a vörösvérsejtekre. Tanulmányozta a fa- és a kristályok szerkezetét, illetve a növényi, állati és emberi hámsejteket. A legfontosabb tudományos felfedezésének tartotta a spermiumok megismerését, leírta a puhatestűekből, kétéltűekből, madarakból és halakból származó spermiumokat. A vizsgálataiból kiindulva pedig olyan következtetésre jutott, hogy a megtermékenyítés akkor történik meg, mikor a hím ivarsejtek behatolnak a petesejtbe. Az olyan apró élőlények megfigyeléséhez, mint például a baktériumok, Leeuwenhoek feltehetően valamilyen ferde megvilágítást vagy más technikát alkalmazott a lencse hatékonyságának növelésére, de ezt a módszert sosem árulta el.
Megdöbbentő felfedezései híressé tették, és számos neves ember látogatta meg, mint például Nagy Péter orosz cár. Munkáját élete végéig, 91 éves koráig folytatta, könyvet nem adott ki, de ez idő alatt körülbelül 560 levelet írt a londoni Királyi Társaságnak. 1723. augusztus 26-án szülővárosában hunyt el.
1982-ben egy kisbolygót neveztek el Anton van Leeuwenhoek tiszteletére.
